A csehországi technikai betli után, most mindenképp szépíteni akartam, mivel idén ez volt az utolsó világkupa és kicsit visszacsúsztam legutóbb az összetettben. A szépítés sikerült, ismét egy top 40 világkupát abszolváltam…

Szóval a múlt héten ismét sűrű volt a program, csak 2 napot töltöttünk otthon (legalább nem fog megunni a család ), mivel itt már szombaton volt a verseny. Jól mentek az edzések is a verseny előtt, jól éreztem magam, csak a kb 1000kilométeres út volt kicsit fárasztó, de ezt is gyorsan kipihentem.

Rajthoz 44.-nek szólítottak, az összetett vk. alapján. A startom most nem volt a legszerencsésebb, mert kb. 100méter után volt egy bukás nem sokkal előttem, amit csak komoly fékezéssel tudtam elkerülni. Vissza is csúsztam kicsit, de azonnal elkezdtem az előzgetést, a startkört már a 49. helyen fejeztem be. Majd folytattam is a javítást, körről körre jöttem fel, ahogy csak tudtam, de elég fárasztó volt a meleg és a por kombinációja a meredek emelkedőkön… A negyedik körben volt egy kis holtpontom, de a végjátéknál jól jött az itt megspórolt energia. Az utolsó két körre húztam egy kövér gázt, amivel javítottam pár helyet, végül a leggyorsabb köröm is az utolsó lett, ami a 25. köridőnek számított. Ráadásul sprintre jöttem a volt csapattársammal, az osztrák bajnok Markt Karl-lal, aki a verseny végén defektelt, de pont nem értem utol, kb. egy kerék előny maradt … Minden esetre, kihajtottam magam, pár percig alig tudtam megállni a lábamon…

Így végül a 39. helyen futottam be, szóval ismét meglett a top 40 (idén már harmadszor), aminek nagyon örülök. Az összetett világkupában pedig 44. lettem. Itt egy nagyon pici elégedetlenség azért van bennem, mert ha nincs az a csehországi betli, akkor meglehetett volna a

Kicsit megviselve...

top 40. Persze ha év elején azt mondja valaki, hogy 44. leszek a világkupa sorozatban, akkor boldogan kiegyeztem volna vele

szóval nem keseredtem el, sőt… Majd jövőre még jobban odacsapok!

A support ismét tökéletes volt, ezért köszönet Csóka Gergőnek (Csokinak), illetve Juhász Zsoltinak az esernyőtartást !

Most egy hétvége kimarad, de ezt az időszakot is kő kemény felkészüléssel kell töltenem, mivel a következő megmérettetés a svájci világbajnokság lesz, szeptember első hétvégéjén! Két alkalommal is rajthoz fogok állni itt, mivel nem csak a hagyományos OX futamban, hanem csapatváltóban is rajthoz állunk. Azt hiszem kő kemény verseny várható itt is…

Andris

Sziasztok!

Túl sok jó hírem nincs a hétvégéről, nem ez a világkupa volt számomra a legszerencsésebb, de van ilyen, nem mehet mindig minden tökéletesen. Nem baj van még egy VK hátra, ott még köszörülhetek a csorbán…

Szóval a múlthéthez hasonlóan, ismét észak felé, Csehországba kellett utaznunk, hogy az 5. világkupa futamon álljunk rajthoz. Csak 3 napot voltam otthon, de minden optimális volt egy jó versenyzéshez. Jól mentek az edzések és a pálya is tetszett. Vérprofin megcsinálták a csehek!

A 39. helyre szólítottak a rajtnál, úgy voltam vele, innen még simán jó lehetek… Célnak a top 30-at lőttem be, ami már nagyon durva, de célok kellenek . Egész jól sikerült elkapnom a rajtot ismét, kb. őriztem a pozíciómat, vagy kicsit előrébb is jöttem, de ezt a nagy káoszban nem mindig érzi jól az ember… Az első teljes körömről már a 33. helyen fordultam. Majd kicsit visszacsúsztam, a 35-36. helyre, de még volt bennem power, meg még nagyon sűrűn jöttünk. Úgy gondoltam innen még akármi is lehet! Hát lett is… Az 5. körben megadta magát a lock out-om… Csak arra lettem figyelmes, hogy nem old ki, mindig zárva marad… Még két kör volt hátra, megpróbáltam úgy menni, hogy a lefelék előtt mindig kioldom, lenyúlva, illetve a lock out kart nyomva, egyszerre, csak ez a rázós terepen nem mindig jött össze. Próbáltam felfelé se lezárni, de ez meg már annyira reflexből megy, hogy mindig automatikusan lezártam… Azért igyekeztem így is haladni, miközben magamban folyton káromkodtam , de egy lefelét elrontottam a lezárt villával és berongyoltam egy sziklakertbe, úgy, ahogy nem kellett volna. Ennek a „jutalma” egy hátsókerék defekt lett. Nem tudtam elképzelni mi kell még… Mire a depóba értem, már kicsúsztam a 60-ból is. A kerékcsere után már tudtam, hogy nem működő villával, nem sok esélyem maradt visszaérni a top 60-ba. Végül 64. lettem és még ki is szedtek egy körrel a vége előtt.

Nem voltam túl boldog, mert azért közel volt a top 30, amíg minden rendben volt, de van még egy lehetőségem, jövő héten Olaszországban szépíteni… Minden esetre legalább már kezdem elhinni, hogy stabilan ott tudok lenni a legjobb 40-ben, sőt…

Valahogy most senkinek nem volt igazán nagy napja a magyar csapatból, csak Benkó Barbinak, de neki nagyon! Az U23-as lányoknál második lett! Nagy gratula ezúton is!

Egyébként a csehek maximálisan kitettek magukért, annyian voltak kint a pályán szurkolni, hogy néhány emelkedőn már úgy éreztem, elszívják előlem a levegőt! Mondjuk nem véletlenül jöttek ki ennyien, hiszen a cseh csoda, Jaroslav Kulhavy ismét leiskolázta a komplett mezőnyt. 2008-ban még álltam vele egy dobogón, most már sokat ér az a kép számomra…

Egyébként a magyar nézőkből se volt hiány, nagyon, nagyon jó érzés volt a bíztatásuk és nagyon, nagyon köszönöm ezt. Az egész csapat szép munkát végzett, köszönöm ezt nekik is, bár most nem sikerült meghálálnom egy jó eredménnyel.

Most két nap itthon, majd szerdán már start Olaszba, mivel ott már szombaton lesz a verseny, remélem, onnan már jobb hírekkel számolhatok be!

Andris

Sziasztok!

Már régebben nem jelentkeztem, többek között azért, mert az OB után kicsit „szabadságra” mentem. Rám is fért a pihenés, de már egy ideje ismét gerjesztem a wattokat , sőt a hétvégén az Európa Bajnokság is megvolt, sikeresen!

Az OB után egy lazább hét következett, mivel már rég nem volt ilyen és a tengerentúli versenyekkel együtt, egy elég leterhelő időszakot zártam le ezzel. A terv az volt, hogy leugrunk a Balcsira egy hosszú hétvégére a családdal, de az időjárás meghiúsította minden tervemet… Azért így is sikerült kikapcsolódni ezen a két versenymentes hétvégén, többek között Skanzen látogatással és egy kis nyári bobozással .

Az egy hét lazítás után, újra teljes gőzzel vetettem magam az edzésekbe, jól is mentek, végre frissnek éreztem magam ismét, mid mentálisan, mind fizikálisan. Csak az eső próbált néha keresztbe tenni nekem, de kemény voltam és nem hagytam magam. Még szakadó esőben is megcsináltam az edzéseket, bár néha már azt hittem, úszóhártyák fognak a lábujjaim közé nőni. Egy FTP tesztet is csináltam és jobb watt eredményeket produkáltam, mint idén bármikor, bár legutóbb még tavasszal csináltam, de ez optimizmusra adott okot.

Az EB-re pénteken indultunk, mivel csak a közeli Szlovákiában volt, és a pályát is ismertük, többé-kevésbé, mivel már versenyeztünk itt. Nem ez a legtechnikásabb kör, de azért a kemény emelkedőkön a fülledt melegben mindenkinek volt néhány nehéz perce…

A 29-es rajtszám jutott nekem, kb. innen is rajtoltam. Ez már jó kezdőpozíció, de a startom is jól sikerült. Azért az első kör nem volt könnyű, nyélen kellett menni, mint mindig, de most ez a fülledt meleg még nehezebbé tette a dolgot. Az első körről a 31. helyen jöttem be, de ekkor még szinte összefüggő sorokban jöttünk. A következő körben már jobban odaléptem, elkezdtem néhány hellyel előrébb jönni. A verseny közepe felé értem fel a 24-25. helyre, ahonnan nem igazán tudtam előrébb lépni, csak folyton változtak ez emberek körülöttem… Nem unatkoztam . A vége felé azonban már nagyon nehéz volt minden méter, többek között azért is, mert a szervezők, a kiíráshoz képest plusz egy körrel leptek meg minket… Így kicsit hosszabb lett a menetidő az optimálisnál, főleg ebben a melegben. Azért én nem adtam meg magam az utolsó körben sem, csak Maxime Marotte (offenburgi vk. 3. helyezettje) előzött meg, de én meg elkaptam az idő közben teljesen elkészülő Sven Nys-t, szóval egy-egy, volt az állás. Így végül a 24. helyen értem célba 7:40-el Kulhavy mögött.

Úgy érzem elég jól sikerült a verseny, jól kihajtanom magam és további 24 UCI pontot szereztem, ami az olimpiai kvalifikáció szempontjából is jól jön, de ami még fontosabb, hogy ismét partiban voltam a top riderekkel!

A vasárnapi napon, még velem egy futamban Buruczki Szilárd is ott volt, aki szintén a pontszerző 40-ben tekert, de sajnos az utolsó kör vége felé meggyűlt a baja a technikával és futva fejezte be a versenyt, így 41. lett. Dósa Eszter viszont a lányoknál tudott pontot szerezni 34. lett.

Ismét köszönet Valter Tibinek, a perfekt supportért, valamint mindenkinek, aki szurkolt, sok magyar hangot halottam, ami mindig erőt adott!

Azért, hogy ne legyen minden fenékig tejfel, hazafelé kaptam az infót, hogy Csömörön egy mellékutcában parkolva (mivel innen indultunk), valami „intelligens” levitte a visszapillantómat az autómról… Pedig még csak nem is az úton álltam, ehhez a produkcióhoz le kellett hajtani az úttestről… Persze betétlap vagy ilyesmi sehol… Szóval nem lehet minden tökéletes, de ne legyek nagyravágyó.

Most hétvégén Csehországban a világkupa sorozat utolsó előtti futam következik, itt a 39. helyről várom a folytatást, itt is a cél a top 30, de ez nagyon kemény menet lesz. Én meg fogok tenni mindent az ügy érdekében, érdemes lesz akár élőben is kilátogatni, mivel nincs mindig ilyen közel hozzánk világkupa!

Andris