A versenyt megelőző héten, az edzőtábort igyekeztem kipihenni, ezért az edzőmmel, egy laza hétben állapodtunk meg, mivel sok volt a terhelés az utóbbi időben. Ezt nagy nehezen sikerült is abszolválni , bár most hogy itthon voltam, összejött néhány tennivaló, pl. el kellett ültetni a zöldségeimet a kiskertemben, amiktől fogok csak igazán jól menni + autószerviz.

Azért kipihentem magam 100%-osan, feltöltve éreztem magam. Még a versenyre való összekészülődés se fárasztott le pénteken, azonban már épp az ágyban feküdtem és a pályakeró VB-t néztük, mikor megcsörrent a telefonom, úgy este fél tízkor. Csodálkoztam, hogy ki hív, mert többnyire ilyenkor már használhatatlan vagyok . Kiderült, hogy a doppingellenőrzésre jöttek hozzám és már itt vannak a kapuban. Örültem is, meg nem is, mert kell az ellenőrzés, csak korán le akartam feküdni, mert másnap már utaztunk ki. Szóval nem a legjobbkor jött, de nagyon rendesek voltak, vért is vettek, meg vizeletet, bár ez utóbbi kicsit nehezen ment, mert előtte pisiltem és persze ilyenkor „vizsgadrukkot” kapott a prosztatám . Azért kipréseltem a 120 millilitert 11 órára.

Másnap reggel indulás Langenloisba. Én kedvelem ezt a versenyt, mert egy igazi klasszikus erőfelmérő ilyenkor kora tavasszal, C1-es besorolással. Mindig kő kemény mezőny jön össze, most is itt volt pl. a világranglistát vezető Jaroslav Kullhavy, de rajta kívül még jó pár top rider a színét teszi itt minden évben. Ez afféle közép európai szezonnyitó. Engem itt a világranglista alapján (ahol jelenleg 81. vagyok) a 14. helyre rangsoroltak.

Az időjárás nem volt a legjobb, elég hideg volt, de legalább nem esett. A rajt előtt megbeszéltem magammal , hogy jól bekezdek, mivel ez szokott a gondom lenni legtöbbször. Ezt abszolváltam is, felmentem az elejével, sőt egy két részen pont Kullhavy-ra raktam a kereket, bár elég gyilkos tempót mentek. Kb. 1,5 kört tudtam menni a topp grouppal, majd leszakadoztam, kissé szerencsétlenül, mert pont a sík részek előtt úsztam meg, így nem tudtam szélárnyékozni. Azért jól haladtam, éreztem az erőt magamban, ekkor még a 14-15. helyen voltam, de körről sikerült kicsivel előrébb verekednem magam.

A 6 körös verseny utolsó körében is meccsbe voltam, még a helyezésért, a 11. hely volt a tét, de sikerült leszaggatnom magamról mindenkit, így végül 11. lettem a 112 fős mezőnyben. Ezzel ismét értékes pontokat szereztem a világranglistára.

Elégedett vagyok, mivel tavaly 14. tudtam itt lenni, szóval előre léptem, és legalább olyan kemény mezőny volt, mint tavaly, sőt… A versenyt a papírforma szerint Kullhavy nyerte, akitől 3:31-et kaptam, ami elég jónak mondható, a második helyen pedig az idén remekelő, volt csapattársam, Mark Karl jött be. A bringám is tökéletesen muzsikált az új 2×10-es XTR-el.

Pontot szerezni még Benkó Barbinak sikerült a lányoknál, annak ellenére, hogy rossz napja volt, 11. lett. Gratulálok neki is, illetve minden magyar célba érőnek!

Nagy köszönet jár Valter Tibinek és Csóka Gergőnek a supportért, illetve Szöllőssy Istvánnak a felkészítésemért. Valamint az egész Euro One Cube csapatnak! Úgy érzem egyre inkább „profisodunk” és nekünk versenyzőknek, mér tényleg szinte csak a versenyzéssel kell foglalkoznunk. Erre van szükség, hogy sikeresek legyünk!

A következő versenyem csak 2 hét múlva lesz Romániában, de addig még igyekszem jelentkezni egy rövidebb bejegyzéssel.

Addig is mindenkinek jó bringázást!

Üdv: Andris

Az izraeli kiruccanásunk után mindössze 1 teljes napot sikerült otthon tölteni, bár néha már azt se tudom hol is van az otthon, annyit utazok, de ez így van jól, ha az ember profi bringás. Mindenesetre a sok utazás kissé fárasztó, amit általában érdekes módon pont az edzőtáborokban szoktam tudni kipihenni, mivel otthon mindig össze kell organizálni mindent a következő utazáshoz…

De lássuk mi is volt a táborban…
Ismét a már szokásosnak is nevezhető hely, Hvar szigetén, az Adriatiq Resort Fontana luxus apartmanjai volt a cél. Egy „előörsünk” már korábban megérkezett a csömöri csapattal, akikkel az öcsém is lejött edzőtáborozni. Jó nagy

társaság jött össze. A tábor első néhány napja után a barátnőm, Jucus is megjött, így kiegészült a „Parti klán” . Innentől kezdve, kicsit családi „nyaralás” feelingje volt a kint létnek, bár az edzések ugyanúgy megvoltak és a főzőcskébe is lett segítség . Mondjuk én még korábban beígértem a többieknek, hogy elkészítem a kedvenc kajámat egyik nap, sushit. De a többi napon se ettünk rosszakat… 

Az edzéseknek az elején az Euro One-ból, még senki nem akart nekiugorni túl keményen, mivel elég fáradtak voltunk a sok utazástól. Azonban napról napra emeltük a terhelést. Számomra itt már sokkal inkább intenzívebb edzések voltak, mint otthon, mert már vészesen közeledik a versenyszezon. Edzőm, Szöllőssy István, elég jó kis programot állított össze. Volt is néhány kemény napom, de ilyenkor ez kell. A „kedvenc” edzésem egy 4 órás menetbe beiktatott 5×8 perces EB (azaz, anaerob átment) intervall és minden mentben 5×30 mp, megindulás maxon. Ja és ellőtte volt még 10 db K1 (azaz, rövid megindulás max watton). Na, ezen a napon kezet fogtam a jóistennel…

De volt néhány hosszú állóképességi edzés is, most már terepen is. Ezen a szigeten kiváló utak vannak montizáshoz is, így legalább fel tudtuk fedezni a sziget déli oldalát, ahová országútival, nem igen tudtunk volna átjutni. Csak max egy 1,5 kilométeres kivilágítatlan alagúton, ami pont egy autó széles. Na, ezt nem mertem bevállalni. Pedig a déli oldala még szebb, mint az északi, amit már jól ismertünk!

Összesen csaknem 48 óra edzést sikerült összehozni a 12 nap alatt, az idő is egész jó volt, csak egy napon esett szinte egész nap az eső, de aznap is megvolt az edzés szóval nem panaszkodok.

Sajnos esésekből se volt hiány ezúttal, de szerencsére mindenki élve megúszta. Első nap Márkon volt a sor, egy dupla fekvőrendőrt ugrott át, illetve csak volna, mert az országútival „becsőrözte” a másodikat. Ennek egy jó nagy borulás lett a vége. Majd a szerelőnk, Csóka Gergő esett egy óriásit, a kisebbekkel való edzés közben, kb. 60-nal. A többiek azt mondták, hogy azt hitték nem kel fel, de csodával határos módon még haza is tudott bringázni, bár nem volt a legfittebb. Azért azt mondta Magyarországon még elmegy orvoshoz…

Ezzel már a csapatból majdnem mindenki megcsókolta már a földet az edzőtáborok során, csak én nem. Jöttek is a poénok, hogy most már én jövök. Egyik nap majdnem ki is pontozódtam… Az egyik kanyarban kb. 50-60-nal vettem észre hogy 2 cm vastagon fel van szórva az út üvegszilánkkal és csak a szembe sávba tudtam kikerülni, de szerencsére nem jött autó. Majd kb. 10 km-rel odébb egy kertből egy focilabda gurult ki elém, kb. 45-nél. Ez már neccesebb volt, de kikerültem (kicsi „Végső állomás” feelingem volt).

Az utolsó napon még megünnepeltük Olcsi 16. szülinapját, amihez Jucus egy fantasztikus tortát is sütött, ami pikk-pakk elfogyott, de még így se jutott mindenkinek (na, most lebuktunk ).

A hétvégén ki is „próbálhatom” mit tudnak a lábaim, ugyanis a klasszikusnak nevezhető, langenloisi C1-es versenyen fogok rajthoz állni, Bécstől ne

m messze. Aki szeretne egy izgalmas versenyt látni, sok nagy névvel a mezőnybe, illetve szurkolni a magyaroknak, érdemes kilátogatni, szükségünk lesz a buzdításra!

Andris

Sziasztok!

Az utóbbi pár napot Izraelben töltöttem, hogy rajthoz álljak az idei első két viadalon, mely március 4-én, illetve 5-én került megrendezésre. Az első verseny kevésbé volt sikeres, de a másodikon már sikerült értékes UCI pontokat gyűjteni!

Az utazásunk a csapattal, illetve Benkó Barbival és Buruczki Szilárdal kiegészülve zajlott, valamint szintén a csapatunktól Simonyi Csaba tartott velünk, mint kísérő. Maga a repülőút, relatíve zökkenőmentes volt, bár a Ferihegyen átestünk egy kisebb kikérdezésen, lévén ide nem olyan egyszerű bejutni. Mondjuk ezt tudtam, mert már jártam itt 2003-ban is versenyezni. Az autóbérlés már kicsit tovább tartott, így csak estére értünk Haifába a szállásunkra.

Azonban ekkor szembesültünk a szobánkkal… Mind a 8-an egy szobában emeletes ágyakon kb. 10 négyzetméteren összezsúfolva… Másnap gyorsan néztünk is egy másik szállást és elköltöztünk egy kellemesebb hotelba, csak elment vele a fél nap, ami ugyebár a pályajárásra lett volna szánva.

Az első verseny C2-es volt pénteken, de én hullafáradtnak éreztem még magam, mert nagyon sok tennivalóm volt az indulás előtti napokban, mivel az öcsém, Olcsi már vasárnap utazik le Horvátországba edzőtáborba, mi pedig kedden megyünk utánuk, szóval össze kellett hozni mindent…

A bringát is sajnos csak az utazás előtti napon kaptam meg, ezért csak néhány pillantás vetettem rá, utána már pakoltam is be a zsákba. Ez vissza is ütött az első versenyen, még nem volt „összerázódva” a gép, be is jött a technikai malőr. Amúgy is fáradt voltam, ezért a verseny eleje, nagyon rosszul ment éreztem, hogy nem jók a lábaim, de kicsit később egyre jobb lett, és kezdtem haladni… Ekkor ez első váltóm elállítódott, nem volt csak kistányérom, ezt megcsináltam a depóba, de pár körrel később meg beesett a láncom a vázhoz, amit alig bírtam kiszedni. Ekkora túl sok időt vesztettem. Ezután, akárhogy is utálok, a legésszerűbb döntés a kiállás volt, mivel másnap ismét verseny. Itt végül Barbi megnyerte a női futamot, Szilárd pedig 5. lett, csak ők szereztek pontot.

Másnap egy C1-es verseny várt ránk, itt a mezőny is erősebb volt, kiegészültünk pl. néhány igen jó lengyel versenyzővel, többek között a lengyel bajnokkal. A rajtom itt már jobb volt, de kicsit később megakadtunk és visszacsúsztam kissé. A verseny eleje megint nem igazán ment, fokozatosan gyorsultam. Körről körre szedtem le az embereket, Juhász Zsoltit is a verseny közepe után értem utol, Ő nagyon jó rajtot vett! A vége felé haladtam talán a legjobban, mire elkezdtem élvezni a versenyt vége is lett , kicsit túl rövidre is szabták, a győztes alig 1:20-at ment,… Végül az 5. helyre sikerült bejönnöm, ami nem olyan rossz korai szezon kezdet, ez 20 pontot jelent, a világranglistán! Pontot szerezni még Zsoltinak (8. hely) és Szilárdnak (14. hely) sikerült, Barbi pedig a lányoknál 2. lett.

Most indulunk haza nem sokat fogunk aludni… Legközelebb már Horvátországból jelentkezek friss hírekkel.