Na de legutóbb még Horvátországban voltam, szóval folytatom onnan. Hazatérve Hvar szigetéről, másfél hetet kellett kihúzni a nem túlmeleg időben, ezért néha rákényszerültem a görgőzésre, de mondjuk ezen az Elite Realaxiom „padon” már nem olyan vészes (virtuálisan eltekertem pl. Miskolcra) .

De eltelt a másfél hét, csak az utolsó napra jöttek össze úgy a dolgaim, hogy majdnem eret vágtam, mivel csak előző nap este derült ki, hogy nem csak a pakolás lesz a napi programom… Reggel még az edzésemet megcsináltam, aztán rohanás Csepelre, mivel egy fotózás várt rám az indulás előtti napon, amihez kellett egy Cube monti. Majd irány a hármasra, ahol Vanik Zolival találkoztunk, a fotóssal. Persze jó munkához idő kell, ezért ez elhúzódott késődélutánig, nagyon jók is lettek a képek (az eredményét a Velo.hu magazin márciusi számában láthatjátok majd). Este 6 után sikerült is megebédelni, majd indulás előtti bringagenerál és gyors pakolás, hogy kicsit aludhassak is az éjszaka. Jucusom segített mindenben, amiben tudott, de hát nekem kellett észnél lennem, mit hagyok otthon … Nem szeretem ezt a kapkodást, mert semmi jó nem szokott kisülni belőle. Mindenesetre aznap a stressz szintem kissé megugrott.

Másnap reggel találkoztunk a csapattal a reptéren, minden rendben zajlott. A madridi átszállás ellenére is megjött minden cuccunk. Grand Canáriára nem túl jellemző idő fogadott minket, eső… A szállásra érkezve konstatáltuk, hogy kicsit mellényúltunk ezzel a hotellal, mert inkább ilyen bulizós szálloda, nagy a pörgés éjjel-nappal. Azonban kicsit később, ahogy belaktuk a szobákat, már minden sokkal jobb lett, megszoktuk a helyet.

A kilométerek itt sokkal jobban telnek, mint máshol, a csodás utakon, az óriási hegyek között. Már nem először vagyok itt, de ez a hely, mindig elvarázsol.  Az látszik, hogy nem vagyok ezzel egyedül, mert ebben az időszakban tele van bringásokkal a sziget. Az időjárásra egy szavunk se lehet, két héten keresztül minden nap jó idő volt. Minden nap csak rövidgatya kellett, egyedül a naptejre kellett figyelni, mert könnyen oda lehet itt kozmálni. Én javasoltam a csapatnak, hogy ide jöjjünk és mivel még nem járt itt senki közülük, igyekeztem kicsit idegenvezetősködni is, segíteni merre érdemes menni. Megcsináltunk szinte minden kötelező etapot. Volt csúcstámadás (majdnem 2000 méteren), Terror kör.

A két hét alatt 58 órát edzettem, mondjuk, ebbe benne van a reggelenkénti futás is, ráadásul a legtöbb edzésben voltak különböző intervallok is, ami tovább emelte az edzések színvonalát… Nagyon jól éreztem, éreztem magamat itt ismét, de azt hiszem a többiek is, de most már csomagolunk és megyünk haza.

Nem sok időnk lesz otthon, csak 6 nap, aztán irány Izrael, ahol egyből belecsapunk lecsóba és két versenyen veszünk részt két egymást követő napon. Március 4-én egy C2-esen, majd ötödikén egy C1-esen. Szorítsatok majd, mert kemény hétvége lesz, még így csúcsformán kívül!

Legközelebb ezzel jelentkezek!

Andris