Sziasztok!

Az idei harmadik világkupa futamról végre már nem keserű szájízzel ékeztem haza. Ezúttal sikerült beküzdenem magam a pontszerzők közé, egy kő kemény versenyen, ahol a szurkolók fantasztikus hangulatot teremtettek…

A csapattal csütörtökön, utaztunk ki a csehországi Nove Mesto-ba. Hamar ott voltunk, mindössze, bő 4 óra volt az út. Még aznap tudtunk pályát is járni, ami nagyon tetszett… Ez az egyik kedvenc pályám, igazán lehet élvezni itt a bringázást (ha van power).

Jól mentek ezen a héten is az edzések, most már nagyon oda akartam rakni magam, hogy beérjek a top 60-ba és mindenféle gond nélkül tudjak célba érni. A 64-es rajtszámot kaptam, innen már csak néhány helyet kell előre lépni a kitűzött célhoz. A verseny előtti napon még némi eső „borzolta a kedélyeket”, de a felnőtt verseny napjára, szinte teljesen száraz lett a pálya, csak borzasztóan lehűlt a levegő, mindössze 8-10 fok volt…

A rajtom egész jól sikerült, illetve szerencsém is volt, mert a bal oldalra álltam, mivel nem sokkal a start után a jobb oldalon egy nagyobb bukás alakult ki, de ezt szerencsésen megúsztam. Majd persze elszabadult a pokol, ahogy az minden világkupán lenni szokott…  Mindenki ott előz, ahol tud, vagy ahol nem… A startkörről már az 59. helyen jöttem be, de még szinte teljesen egyben volt a mezőny, gyakorlatilag 1-2 másodperccel 5-10 helyeket lehetett ide-oda csúszni.

Az első és a második teljes köröm még nem volt a legjobb, sokszor feltartottak a szűkebb részeken, nem tudtam saját tempóban haladni, de folyton a 60. hely körül tanyáztam. Majd a 3. kör körül kezdett felszabadulni a pálya és nekem is megjött az erőm, elkezdtem haladni és a második körtől, egyre gyorsultak a köridőim a verseny végéig. Kezdtem egyre előrébb verekedni magam és az utolsó körre is maradt még erőm, hogy az legyen a leggyorsabb köröm az egész verseny alatt (ez a 34. köridőnek számított), ami szintén pár hely előrelépést jelentett. Végül az 51. helyen finisheltem, ami végre pontszerző hely és kicsit megnyugtat, hogy azért ott tudok lenni a legjobbak között és a győztes Nino Schurter-től is csak 6 perc 38 másodpercet kaptam, ami nem is rossz. De valahogy azaz érzésem, hogy tavaly óta még sűrűbb lett a mezőny… Azt hiszem, vagyok olyan erőben, mint tavaly, sőt, de mégis nehezebb bekerülni a top 60-ba. Na nem „sírok” tovább, azért ezzel már elégedett vagyok, mert kellőképpen kihajtottam magam és 17 pontot is szereztem, ami így az olimpiai véghajrában mindig jól jön.

Külön élmény volt, hogy világkupához képest, elég sok magyar hangot halottam, még a szinte hihetetlen mennyiségű cseh szurkoló között is. Köszönöm nekik és mindenkinek a bíztatást, valamint a csapatomnak, az Euro One Waberer’s Cube-nak a teljes supportot, segítséget és Hamvas Bálintnak a fantasztikus fotókat!

Már csak egy verseny van hátra, az olimpiai kvalifikációból, méghozzá most hétvégén a franciaországiLa Bresse-ben.  Remélem, itt még előrébb tudok lépni és meglepni mindenkit egy szép helyezéssel!

Segítsetek és szurkoljatok be a top 50-be!!!

Andris

A hétvégén lezajlott az utolsó válogató verseny Ausztriában egy C1-es verseny formájában. Elég erős mezőny jött össze, de sikerült pontot szerezni és ezzel a versennyel már biztossá vált, hogy amennyiben meglesz a kvótánk, én lehetek majd ott Londonban!

Mivel a múlt héten úgy éreztem, kissé fáradtan, nem túl energikusan versenyeztem, most nagyon odafigyeltem, hogy a megfelelő mennyiségű pihenésre is legyen időm. Továbbra is nagyon jól mentek az edzések a hét közben, szóval bíztam egy jó hétvégében. Csak annyi volt most a „nehezítés”, hogy saját autóval kellett mennem Graz-ba, mivel a Cube Csömör pár junior versenyzője is velünk tartott, többek között az öcsém is. Összességében, nem zavar, ha vezetnem kell, mert szeretek, bár most kicsit hosszabbnak éreztem az utat valahogy, a sok kis kanyargós út miatt…

A pálya nekem kimondottan tetszett, volt benne technika, de persze még nem egy világkupa szinten. Ahogy várható volt, aránylag kemény mezőny jött össze, ráadásul ez még afféle szétlövés is volt két osztrák versenyző között, hogy ki mehet majd az olimpiára, ha jól halottam a híreket…

Én az 5-ös rajtszámot kaptam a világranglista alapján (most 43. vagyok), így még pont befértem az első sorba. A rajtkör kissé lefelé indult, de ezúttal egész jól rajtoltam, a 4.-5. helyen mentem. Az első két körben többé-kevésbé együtt mentünk az elejével, csak az U23-as világkupát összetettben vezető Alexander Gehbauer lépett el már az első körben. A 3. kör környékén kezdtünk jobban szétszakadozni, ekkor visszacsúsztam a 7. helyre, de nagyon közel voltak még a dobogós helyezések is. A hét körös verseny utolsó két körére elég jól éreztem magam, így utolértem a 6. helyen tekerő cseh Milan Spesny-it, majd le is szakítottam és csőgázra kapcsoltam, hátha meglehet még az ötödik hely, mivel az is közel volt. Sajnos ez már nem sikerült, de a 6. helynek is örülök ebben a mezőnyben és a dobogó is csak kb. 1 percre volt. Bár remélem lesz ez még jobb is!

Ezzel lezárult a válogatóverseny sorozat is, ami azt jelenti, ha megvan a kvóta, akkor irány London!

Körhátrány nélkül még Juhász Zsolti tudta befejezni a versenyt, ő csak egy hellyel maradt le a pontszerzésről, 16. lett. A lányoknál ismét Benkó Barbi volt a legjobb magyar, az 5. helyen végzett, így remélhetőleg ő is Londonra készülhet hamarosan…

Az olimpiai kvalifikációból már nagyon kevés van hátra, ez már csak két világkupafutamot jelent. Most hétvégén le is zajlik az első a csehországi VK Nove Mesto-ban. Ide akár érdemes kilátogatni, szurkolni nekünk, mivel ez a legközelebbi világkupa és tavaly az év legjobb futama volt, így a színvonal garantált lesz! Aki nem utazna ki, élőben nézheti a Red Bull tv-n a versenyt.

Szorítsatok nekünk, mert most nagy szükség lesz rá!

Andris

Sziasztok!

Az elmúlt hétvégén Horvátországban versenyeztem, ahonnan sikerült elhozni egy 2. helyet, ami további 20 világranglista pont az országnak és nekem. De nem vagyok maradéktalanul elégedett, mivel több is lehetett volna ebben a versenyben…

A versenyt megelőző hetén nagyon jól mentek az edzések, csak úgy röpködtek a watt rekordok! Sajnos egy amatőr hibát ejtettem, mivel a nagy pörgésben kissé túlvállaltam magam péntekre, vagyis összejöttek a dolgok. Túl kevés időm maradt pihenni, amit persze egyből éreztem a lábaimban, még annak ellenére is, hogy Jucus jó alaposan megmasszírozott. A kb. 7 órás utazás sem javított a helyzeten Vodicébe, az Adria partjára…

Azért reméltem, hogy rendben lesz minden, mivel az egyes rajtszámot kaptam, és egyre frissebbnek éreztem magam, de nem voltam 100%-osan pihent.

A rajtnál iszonyú meleg fogadott minket, így április végén ez a bő 30 fok, semmi árnyék kombináció eléggé meg tudja viselni az embert, sejtettem, hogy ez nem lesz kellemes.

A rajtom rendben volt, kb.500 méterután már a 2. helyen voltam, egy lengyel versenyző mögött. Hamar el is szakadtunk így ketten a mezőnytől és a 3. körig együtt mentünk, bár a lengyel srác próbálkozott párszor. Ekkor viszont én tettem egy próbát, de valahogy nem voltak a legtutibbak a lábaim, meg is akadtam egy kőben, ami pont elég volt arra, hogy elmenjen mellettem, és kissé eltávolodjon. Megpróbáltam még felmenni rá, de megálltak lábaim és a hőség is kezdett kissé fejbe vágni. Egyre nőtt a távolság, hiába próbáltam még összekapni magam. Így is értünk a célba, 2. lettem.

Elégedett nem vagyok, mivel lett volna esély többre is, de C2-es verseny lévén, ez is 20 pont, ami így az olimpiai kvalifikáció finish-ében, igen jól jön!

A csapat is jó szerepelt, Szatmáry Andris 5., Bogár Gábor 9. lett, Csielka Márkot sajnos egy defekt hátráltatta…

Köszönet minden szupportért Jucusnak és Csokinak, akik a hétvégén mindenben segíttették a munkánkat!

Most hétvégén az utolsó válogatóverseny következik, Graz-ban, egy C1-es verseny formájában. Minden bizonnyal kemény verseny lesz, de remélem tudunk szerezni még néhány UCI pontot. Szorítsatok!

Andris

Sziasztok!

Lezajlott a második világkupa is a belgiumi Houffalizeban… Sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de nem mehet mindig minden tökéletesen (nagyon úgy látszik). Minden esetre a következő fordulón már nagyon szeretnék bizonyítani!

Ezúttal, igen jó dolgunk volt az utazás terén, mivel egy fapados járattal hidaltuk át a kb. 1400 kilométeres távot. A Brüsszeltől nem messze fekvő reptéren, pedig a csapat szerelője, Csóka Gergő (Csoki) várt minket, aki korábban már minden csomagunkkal és bringákkal kiautózott ide autóval. Ismét Juhász Zsoltival utaztam, de a belga reptéren már Benkó Barbival is csatlakozott hozzánk.

A szállásról sok jót nem tudott elmondani Csoki, így azonnal másik szálláskeresgélésbe fogtunk, de így korán reggel ez még nem sikerült. Viszont később mialatt mi a pályán voltunk, Csokinak és anyukájának (aki vele tartott, hogy ne kelljen egyedül levezetnie ezt a hosszú utat), találtak egy tökéletes szállást! Nagyon ügyesek voltak, ezzel megmentettek minket, mert az eredeti szálás borzasztó volt!

A pálya némileg ismerős volt korábbról, de rendesen átalakították, nagyon nézőbaráttá tették, viszont maga a környezet nem volt a legszebb, mivel egy kiírtott erdő helyén volt a pálya. Egész héten nagyon hideg volt, de a mi versenyünk napjára lett a leghidegebb. Konkrétan 5 fok, felhős időben, széllel. A hőérzet kb. 1-2 fok volt, tisztára, mint télen… A rajtkör is megért egy misét. Kb.200 métersík aszfalt után nekirontottunk egy, iszonyú meredek emelkedőnek, ahol tudtam, hogy az első 10-20 versenyzőn kívül senki nem fog feltekerni.

Ez így is lett, a start után, az emelkedőn azonnal le kellett szállni, és kezdődött a „ki mit tud”… Eléggé nagy volt a káosz az első körben,

Ez nem az a helyezés, amire vágytam, valahogy a világkupákon idén eddig nincs szerencsém. Azonban köszönet minden segítségért Csokinak és anyukájának minden segítségért, rajtuk nem múlott. mindenki próbált mindenütt előzni, mivel sok helyen elég szűk volt a pálya. Sokszor még később is bedugultunk, mivel olyan sokan voltunk. A startkör után 87. majd egy körrel később 79. voltam, úgy éreztem, hogy aránylag jól haladok, bíztam benne, hogy be tudom még küzdeni magam a top 60-ba. Sajnos a 3. körben felfelé szétvágta egy kő a gumim futófelületét, de csak szisszent párat majd megfogta a No Flats „tej”. Azt hittem, hogy ezzel megúsztam, el is mentem a depó mellett, de amint elindultam lefelé, megint szisszent párat, amitől már kezdetem érezni, hogy túl alacsony a nyomás és óvatosabbra vettem a figurát. Ez alatt persze kezdtem visszacsúszni, illetve a kerékcsere alatt is elmentek mellettem rengetegen. Gyakorlatilag visszaállni is alig tudtam, mert olyan tömött sorokba jöttek a versenyzők… Még megpróbáltam összekapni magam, de ekkor a 100. hely környékéről, már nem sok esélyem, időm maradt felérni a legjobb 60-ba. Még küzdöttem kicsit a helyezésekért, de itt is olyan harc volt minden helyért, mintha a dobogóért mennék. A végén néhányan sprintre jöttünk, de én voltam leghátul, már nem tudtam előrébb kerülni a 93. helyen végeztem.

Most már nagyon szeretnék bizonyítani, leginkább magamnak, hogy ott a helyem a legalább a top 60-ban. Legközelebb május 13-án lesz erre esélyem világkupán, Nove Mestoban, ami közel is van hozzánk szóval érdemes lesz kilátogatni! Tavaly az év legjobb OX vk.-ja volt…

Addig azért lesz más versenyem is, de most egy hétvége kimarad, majd ismét folytatódik a küzdelem az Olimpiáért!

Andris

Sziasztok!

Nagyon boldog vagyok! Bocsi, de muszáj volt ezzel kezdenem, mivel megnyertem a másodi válogatót is Kolozsváron, ami egyben C1-es besorolású verseny is volt! Azaz 60 pont a zsebben, plusz igen jó eséllyel a londoni repjegy!!! A következő válogatón már csak rajthoz kell állnom! Egy biztos, ott leszek!

Egy másik kérdés, hogy a kvótával, hogy áll az ország, mivel ez hivatalosan csak májusban lesz kimondható, de a most (is) gyűjtött pontokkal meg kell, hogy legyen…

Visszatérve a versenyre, optimista voltam, mivel nagyon jól mentek a héten az edzések, fittnek éreztem magam. Csütörtökön azért még le fagyaszottam magam mínusz 110 fokra. Ez nem vicc… Hidegkamra! Majd még a későbbiekben írok erről bővebben is…

A pályát már tavalyról ismertem és kedvelem, mivel legutóbb is nyertem itt. Most másodiknak szólítottak be, mivel itt volt a lengyel Marek Galinski is, aki előttem van a világranglistán. Már jól ismerjük egymást, tavaly is sokat meccseltünk, tudtam, hogy oda kell figyelnem rá (is).

A startom most se nekem volt a legjobb, csak az 5. helyen kezdtem meg az első kört, de a pálya felénél már ott voltam az elején, viszont láttam, hogy közben Marek kezd elszakadni. Kielőztem mindenkit, felmentem rá és pillanatok alatt már csak ketten voltunk az élen. Az első kör vége felé már előre kerültem, a de a lengyel jött a szélárnyékban. Nem is igazán foglalkoztam vele, mivel válogatóverseny lévén mennem kellett. Viszont egyszer, amikor előre került, éreztem, hogy nem halad túl jól, ezért visszavettem a vezetést és adtam egy „kövér gázt”! Szépen el is kezdtem távolodni és megléptem tőle a 3. körben. Innen a célig egyedül mentem, azt hiszem elég jó tempóban, de azért igyekeztem vigyázni a technikára…

A végén biztosnak mondható, kb. 2 perces előnnyel értem be a célba, nem kicsit boldogan! Most is minden úgy ment, ahogy meg volt írva… Ismét tökéletesen muzsikált a Cube Elit HPC 29-es. Most úgy érzem, már vissza se ülök a 26-osra, annyira megszerettem!

Őszintén szólva óriási teher esett le ezzel a győzelemmel a vállamról, mivel azért okozott némi stresszt a válogatózás, mégis az Olimpia a tét és tudtam, hogy mennyi munka volt ebben, nem lett volna jó most elbukni. Persze azt is tudtam, hogy maximálisan felkészült vagyok, mindent megtettem a célért, ami azért adott némi önbizalmat, de mivel technikai sport, akármi is történhetett volna. De szerencsére az égiek velem voltak és nem történt, sőt!

A válogatottból a fiúknál a többiek is hoztak szépen pontot, Szilárd a 6., Zsolti pedig a 7. helyen. A lányoknál is brillíroztunk ismét, Benkó Barbi révén, aki hasonló szituációba került ezzel az első hellyel, mint én, azaz nagy valószínűséggel augusztusban lesz egy közös „kiruccanásunk” Londonba az ötkarikás játékokra! J Lányoknál még Dósa Eszter a 3. helyen, illetve Módos Gabi a 4. helyen is hoztak pontokat.

Ismét köszönet mindenért a szupport stábnak, csapatomnak az Euro One Waberer’s-nek, minden támogatómnak, az edzőmnek Szöllőssy Istvánnak, mindenkinek, aki szurkolt nekem, vagy gondolt rám és nem utolsó sorban a kis családomnak (Anyu, Jucus, Olcsi). Ez nélkületek nem sikerülhetett volna! Ti vagytok a legjobbak! J Ugyan még hivatalosan nem kaptuk meg a kvótát, de nagy hálával tartozok Buruczi Szilárdank és Juhász Zsoltinak, hiszen ők is keményen dolgoztak a pontokért, de sajnos csak egy kvótánk lehet 2012-ben. MINDENKINEK KÖSZÖNÖM!

Azonban még most se lehet hátradőlni, mivel azért még kellenek a pontok, meg hát azért a világkupákon is szeretnék jól szerepelni. A következő hétvégén ismét versenyzek, de már a válogatózás terhe nélkül, „csak” egy világkupa lesz, méghozzá Houffelize-ben, Belgiumban. Azért ez is kemény menet lesz! Szurkoljatok majd!

Sziasztok!

A hétvégén lezajlott az első válogatóverseny Szerbiában, mely egyben C2-es besorolású, világranglista pontot adó verseny volt. Sikerült elhoznom az első helyet, amivel egy nagyot léptem előre a nagy cél, London felé…

Dél-Afrikából hazatérve, minden rendben alakult, nagyon jól mentek az edzések, azt hiszem, már kifejtette hálás hatását, hogy 1200 méteren laktunk a fekete kontinensen kb. két hetet. Nekem már ennyi magaslat is „beüt” többnyire. A hazaútra még visszatérnék kicsit, mert az elég kalandos volt… Ugyanis a durbani becsekkolásnál kialakult egy kis káosz, mivel a csapattársam Juhász Zsolti csomagjait, csak Frankfurtig címkézték ahol átszálltunk volna a budapesti járatra. Ez azt jelentette, hogy fel kell venni a csomagokat, ott majd ismét feladni, azonban csak bő egy óránk volt az átszállásra ezért lehetetlen volt összehozni a dolgot. Mivel nem jutottunk sehogy dűlőre a „szimpatikus” kisasszonnyal a pultnál, megmutattam ez én csomagjaimat, hogy mi Budapestre megyünk és úgy kéne felcímkézni Zsolti csomagjait is, mint az enyémet. Ennek az lett az eredménye, hogy nekem is átcímkézte, hogy csak Frankfurtig menjen a csomag… Isteni… Persze így le is késtük a gépet, egy későbbi járattal kellett, hogy hazajöjjünk, de Frankfurtban sem értették, hogy miért csinálták ezt velünk, egyszerűen érthetetlen volt a dolog. Mire sikerült itt is mindent elintézni azért összejött két agyvérzés…

Hamar túltettem magam a „megrázkódtatásokon” másnap már rekord közeli 5 perces résztávokat hajtottam. Ez jó előjel volt a válogatóversenyre…

Újvidéken egy elég gyors, de azért kemény emelkedőkkel tarkított pálya fogadott minket, nem túl sok technikával, de annál inkább csúszós kanyarokkal a porszáraz talaj miatt. Éjszaka viszont esett egy kis eső, ami csak jót tett a pályának.

Az egyes rajtszámot kaptam, amit tekinthetünk jó ómennek is, ennek megfelelően elsőnek szólítottak a rajthoz. A startom azonban most se volt tökéletes, a 4. 5. hely körül voltam, Szilárd pedig vezetett, szóval mindenképp igyekeztem beverekedni magamat mögé az első lefelé előtt. Az első körben elkezdtem már “felmérni a terepet”, néha kicsit meghúztam a tempót, de még csak “kóstolgatás” képen… Az első két körben, 4-en haladtunk együtt (Juhász Zsolti, Szilárd, a szlovák Michal Lami és én), de csak Zsolti és én vállaltunk vezetést, ezért már komolyabb akciókkal próbálkoztam. A 3. kör elején, el is jött a döntő pillanat, amikor én mentem elől és láttam, hogy Szilárd kicsit megúszott mögöttem az egyik lefelében, így full gázra kapcsoltam. Egy hosszabb sík rész jött, ahol bekönyökölve nyomtam egy időfutamot (Itt nagyon jó volt a 29-es bringa), majd a következő felfelében igyekezetem még fokozni a tempót. Sikerült is elszakadnom a többiektől, és aránylag gyorsan kezdett nőni az előnyöm, innen saját tempóban tudtam haladni és az utolsó, ötödik körben már elég volt egy “biztonságit” mennem, nehogy baj legyen. A célba végül 3 perc 10 másodperc előnnyel értem a szlovák, Lami előtt, Szilárd lett a 3. Zsolti pedig a 4. helyen futott be. A top 10-be végül még Csielka Márk fért be a 7. helyen. A lányoknál is elég sok pontot kaszáltunk, például Benkó Barbi révén aki szintén nyerte a futamot.

Az első válogatóversenyre nagyon készültünk az edzőmmel, Szöllőssy Istvánnal, mivel igen nagy a tét, az Olimpia! Úgy érzem ez meg is látszott a versenyen, minden tökéletes volt!

Nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült ez a verseny, mert ezzel két lépést is tettem, tettünk az Olimpia felé, mivel mindamellett, hogy köztünk kvalifikációs verseny volt, még értékes világranglista pontokat is hoztunk az olimpiai kvótához!

Mindenkinek nagyon köszönöm a segítséget, illetve a szurkolást mind a pálya mellől, mind pedig itthonról!

Azonban nincs idő hátradőlni, most szombaton már jön is a következő válogató, egy C1-es verseny formájában, Romániában, Kolozsváron!

Szorítsatok majd!

Andris

Az egy héttel korábbi versenyt, két nap alatt sikerült kiheverni, elég nagy terhelést kapott a „rendszer” így hirtelen, de ez normális az első verseny után. A következő napokban azonban a szokásos résztávos edzések mellett a pályán is elég sokat bringáztam. Már elég jól sikerült memorizálni.

Az időjárás itt fönt a hegyen, ahol laktunk (1200 méteren), elég kiszámítható volt… Reggel többnyire napos és igen meleg idő volt, késő délutánra pedig ködbe, ködszitálásban, esőbe borultunk. Mi, a Juhász Zsoltival „bútoroztunk össze” egy külön házban, és egész héten jókat főztünk, isteni gyümölcssalikat készítettünk a helyi gyümölcskínálatból. Csak mindig túl nagy adag lett a túl jó lehetőségek miatt… Borzasztó!

Ahogy teltek a napok, egyre jobban éreztem magam és jobban ment a pálya, már egész jól éreztem magam a legtechnikásabb részeken is. A verseny előtti napon kimondottan bombaformában éreztem magam, nem is értem mi volt…

Azonban a verseny napján valahogy mégse keltem olyan jól, de azért nem volt vészes. Azt hiszem, előző nap végül túl sok teendő jött össze és kicsit elfáradtam, kevesebbet pihentem, mint kellett volna.

A rajthoz 43.-nak szólítottak, minden optimális lehetett volna egy jó kezdéshez. Még a rajtom se sikerült rosszul, csak az ezt követő első buckán megakadt az egész mezőny, majd gyakorlatilag lerúgtak a bringáról. Nagy volt a tülekedés, mint mindig… Mire ismét bringára kerültem, kicsit visszacsúsztam, de nem volt vészes. Azonban nem éreztem azt az átütő erőt, amit ilyenkor kéne. Azért egy darabig tartottam magam a top 60-ban, de azután elkezdtem kicsúszni belőle, és épp a határon haladtam. Ekkor már biztos voltam benne, hogy ez nem az én napom, de próbáltam kihozni a maximumot a helyzetből. Az utolsó körre a 63.helyen fordultam, de még közel volt a 60. hely, ezért próbáltam mindent beleadni. A túl nagy tempónak egy defekt lett az eredménye, de szerencsére a depó közel volt. A kerékcsere után már nem volt esélyem a pontszerzésre, csak be akartam fejezni a versenyt, de időközben megérkezett a „monszun”, ami pillanatok alatt jéggé változtatott pár kanyart, az agyagos talajon. Próbáltam nagyon óvatosan menni, de még így is sikerült egyet esnem, de nem lett semmi gond, „csak” egy árokba borultam bele…

Végül a 69. helyen futottam be. Elégedett nem vagyok, mert érzem, hogy ennél több van bennem, nem is sikerült úgy kihajtanom magam, ahogy egy ilyen versenyen kéne. Azért biztos vagyok benne, hogy legközelebb jobb lesz!

Most irány Magyarország és nem csak pár napra! Még a végén meg fog unni a családom…

Andris

A legutóbbi hvari edzőtábor után, néhány lazább nap következett, de csak szűk egy hetem volt otthon, hogy mindent összeorganizáljak az első dél-afrikai versenyekre. Az utolsó napokban megjött az új 29-es Cube Elite HPC-m, ami további dilemmázást hozott, de végül ezt a bringát vetettem be, ami úgy érzem, így az első verseny után, nagyon jó döntés volt…

Szóval a pár nap otthonlét igen gyorsan elment, mindent össze kellett hozni, hogy fittül meglegyek az első versenyekre, plusz még az edzések. Szóval piszok gyorsan elment az idő. Indulás előtt néhány nappal megjött a várva várt 29-es bringám, csak egy alakalommal tudtam kipróbálni, de engem meggyőzött… Végül ezt csomagoltam, ami nem is volt egyszerű a nagyobb kerekek miatt!

Az utunk komplikációmentes volt, a durbani reptéren Erdélyi Eszter várt ránk, aki idén is nagyon sokat segít nekünk a kint tartózkodásunk alatt, szóval neki már most óriási köszönetet mondok! A szállásunk nincs túl messze a pályától, kb. 10 km. csak az a gond, hogy ezt a távot odafelé 15 perc alatt tesszük meg, viszont visszafelé… 40-50 perc helyenként 10%-os emelkedőn, néha 35 fokban… Na, nem baj, szezon eleje van, legalább erősödünk.

A verseny előtt csak egy napunk volt pályát járni, illetve az utazást kipihenni, ami nem mondom, hogy 100%-ban sikerült, de optimista voltam. A pályán már az első kör úgy indult, hogy, a mostanság „trendi” dropp (1-1,5 méteres letörés, amit „egyszerűen” le kell ugrani) alatt egy lány feküdt hordágyon és nyüzsögtek felette az mentősök… Vele szembe, egy épített rönkös szekciónál pedig, épp egy srácot szedtek össze, kötötték fel a kezét… Na, jó előjel. A rocky garden szekció ezek után egész könnyűnek tekinthető…

Az év első versenye soha nem könnyű, de ez most különösen nehéz volt. Gyakorlatilag egy kő kemény világkupa pályán kezdtünk, elég durva mezőnnyel, nyári kánikulában…

A rajtom most se sikerült a legjobban, de elsőre nem volt rossz, majd az első emelkedőkön elkezdtem előzgetni, de úgy éreztem mindenki erőt akar demonstrálni… 3. körig aránylag rendben haladtam, de aztán egy köves szekciót át akartam ugrani, és kicsit keresztben érkeztem le, egy nagy szisszenést halottam, majd éreztem, hogy elég lapos az első kerekem. Szerencsére nem volt messze a depó, addig még ellavíroztam így. A kerékcsere után viszont kicsit belassultam. Az utolsó két körre, meg úgy elfáradt a karom, hogy alig bírtam fogni a kormányt, fékezni, vagy megnyomni a váltókart, ezért már csak a túlélésre mentem a végén. Szinte hihetetlen módon elfárad a karom, volt már velem ilyen, de ennyire még soha, tényleg néha azt hittem, hogy elengedem a kormányt… Mondjuk ilyen kemény pályán még soha nem kezdtem szezont és a verseny is kicsivel hosszabb lett, mint kellett volna, néhány perc híján 2 órát mentem.

Végül a 31. helyen futottam be, Schurter nyert. Az eredményemmel nem vagyok kimondottan elégedett, de „bemelegítésnek” jó volt a jövő heti világkupára!

 Viszont a 29-es nagyon jól muzsikált, sokkal kevésbé akadozik. mint a 26-os, ami ezen a pályán különösen fontos. Nem véletlen, hogy egy-két kivételtől eltekintve, mindenki a nagyobb kerékméret mellett voksolt… Bővebb tapasztalatok: coming soon…

Szombaton az első világkupa jön! Szorítsatok majd nekünk!

Andris

Az előző „kanárii” edzőtábor után, szerencsére egy lazább hét jött, ez nagy szerencse volt mivel addig csak görgőztem, ki nem mentem, a mínusz 5-ben.

Még mielőtt elutaztam volna a következő táborba, a Cycling Sport Centerben ismét végeztem egy terhelési vizsgálatot. Ezért köszönet a CSC profi csapatának! Nagyon jól is sikerült, főleg ha összevetem az előzővel. Egy lépcsővel tovább is mentem, de szinte minden más paraméterem sokat javult. Meghozta gyümölcsét a sok edzőtábor…

Hamar elment az a pár nap, amit otthon töltöttem, főleg a sok teendőm miatt… Majd ismét útra keltünk a csapattal a második otthonunkba (vagy első ), Hvar szigetére.

Most már jóval intenzívebb edzések vártak rám. Volt pár nem könnyű résztávos edzés, illetve már montit is hoztunk, hogy kezdjünk visszaszokni a terepre, mivel rohamosan közeledik az első verseny. Csak egy igazán izgalmas pillanatról tudok beszámolni, ugyanis sikerült összehoznom első országútis esésemet (pedig már nyomom pár éve)… Egy jobbos ráadásul kifelé leejtős kanyarban alám kapott a szél és egy pillanat alatt úgy megszűnt a tapadás, mintha vazelinnel kenték volna be az utat . Már-már a körmeimmel kapaszkodtam, hogy álljak már meg… Szerencsére megúsztam egy kisebb horzsolással meg egy lila folttal a combomon.

Ennek ellenére, ez is egy nagyon jól sikerült tábor volt, minden edzést 100%-osan tudtam teljesíteni. Most szűk egy hetünk van otthon, legalábbis Juhász Zsoltinak és nekem, majd március 7-én indulunk Dél-Afrikába, Benkó Barbival és Lacival kiegészülve, az első versenyekre. Először 10-én egy C2 versenyen indulunk bemelegítés képen, majd egy hétre rá, ugyanazon a pályán már az első világkupa következik. Az biztos, hogy nagyon kemény lesz mindkét verseny, így a szezon elején.

Szorítsatok majd nekünk, szükség lesz rá! Legközelebb már onnan jelentkezek!

Andris

Itt még jó idő...

Most igyekszem rövidre fogni ezt a bejelentkezést, mert a körülöttem lévő technikai eszközöket úgy tűnik megszállta a gonosz… Például a laptopom is beadta az unalmast, kétszer egy héten belül, miután megírtam a naplómat, de ez még nem a vége volt…

Viszont az edzések nagyon jól mentek, az edzőtábor folytatásában, nagyon jó éreztem magam. A kint létünk második felében egyre keményebb és hosszabb edzések voltak, de érdekes módon az utolsó napokban is nagyon jól tudtam regenerálódni. Jól mentek az edzések. Legtöbbször napi 3 edzésem volt, amiből volt úgy, hogy több mint 6,5 óra jött ki.

A tábor végére kb. 75 óra edzés jött össze, azt hiszem nagyon jól sikerült. A 2011-es watt adataimat visszanézve, már most jobb formában vagyok, mint tavaly amikor Kanárin voltunk, pedig jó 3 héttel előbb utaztunk az idén a kedvenc szigetemre.

Az időjárással nagy mázlink volt, mármint, hogy a legnagyobb itthoni hidegeket rövidgatyában vészelhettük át… :) Kanárin vészelte át sok nagy sztár is az európai hidegfrontot, például Cancellara-át is gyakran láttuk kávézni a „kedvenc” völgyünkben (furcsa módon, inkább csak kávézni láttuk, nem edzeni :) ). Azért sok a világkupákról ismerős arccal is összefutottunk, például a Flückiger tesókkal is tekertünk néhány kilométert, mivel az egyik volt csapattársammal voltak itt.

Azért sikerült még belekóstolni a hazai hidegbe, ami lemerítette az autóm akksiját is… Miután hazajöttünk, másnap már a Dunán koriztam… Hát ezt elég nagy váltásnak éreztem, de jó volt.

Most szerencsére egy lazább hetem van, így a hideg még annyira nem zavar, csak görgőztem. Illetve a héten még vár rám egy felmérés a Cycling Sport Centerben, szóval úgy tűnik, a hideget már átvészelem, mivel hétfőn már ismét utazunk Hvar-ra ahol azért remélem már némileg kellemesebb idő vár ránk. Majd jönnek is az első versenyek Dél-Afrikában. Szóval melegszik a pite…

 Andris