Itt még jó idő...

Most igyekszem rövidre fogni ezt a bejelentkezést, mert a körülöttem lévő technikai eszközöket úgy tűnik megszállta a gonosz… Például a laptopom is beadta az unalmast, kétszer egy héten belül, miután megírtam a naplómat, de ez még nem a vége volt…

Viszont az edzések nagyon jól mentek, az edzőtábor folytatásában, nagyon jó éreztem magam. A kint létünk második felében egyre keményebb és hosszabb edzések voltak, de érdekes módon az utolsó napokban is nagyon jól tudtam regenerálódni. Jól mentek az edzések. Legtöbbször napi 3 edzésem volt, amiből volt úgy, hogy több mint 6,5 óra jött ki.

A tábor végére kb. 75 óra edzés jött össze, azt hiszem nagyon jól sikerült. A 2011-es watt adataimat visszanézve, már most jobb formában vagyok, mint tavaly amikor Kanárin voltunk, pedig jó 3 héttel előbb utaztunk az idén a kedvenc szigetemre.

Az időjárással nagy mázlink volt, mármint, hogy a legnagyobb itthoni hidegeket rövidgatyában vészelhettük át… :) Kanárin vészelte át sok nagy sztár is az európai hidegfrontot, például Cancellara-át is gyakran láttuk kávézni a „kedvenc” völgyünkben (furcsa módon, inkább csak kávézni láttuk, nem edzeni :) ). Azért sok a világkupákról ismerős arccal is összefutottunk, például a Flückiger tesókkal is tekertünk néhány kilométert, mivel az egyik volt csapattársammal voltak itt.

Azért sikerült még belekóstolni a hazai hidegbe, ami lemerítette az autóm akksiját is… Miután hazajöttünk, másnap már a Dunán koriztam… Hát ezt elég nagy váltásnak éreztem, de jó volt.

Most szerencsére egy lazább hetem van, így a hideg még annyira nem zavar, csak görgőztem. Illetve a héten még vár rám egy felmérés a Cycling Sport Centerben, szóval úgy tűnik, a hideget már átvészelem, mivel hétfőn már ismét utazunk Hvar-ra ahol azért remélem már némileg kellemesebb idő vár ránk. Majd jönnek is az első versenyek Dél-Afrikában. Szóval melegszik a pite…

 Andris

Jó az idő...

Az ezt megelőző hvari táborozás után, csak 4 napunk volt otthon, ami kicsit szűkös, de így jött ki a repülőjárat, nem volt mit tenni. Igazából nem is baj, mert legalább kevesebbet tapasztaltam meg a télből. Csak az nem volt túl kellemes, hogy hajnali 3-kor már a reptéren kellett lenni, de legalább még korán ideértünk, és volt idő még egy „holdkóros” bringázásra.

A szállásunk nagyon kellemes, igazán nekünk való, nyugis, mivel leginkább egy nyugdíjas klubra hasonlít, ezért a pihenés garantált. Az időjárás is optimális, 20 fok körül mozog, szóval minden optimális a jó edzésekhez. A hangulat is elég jó, sokat röhögünk…

A 3 hetes tábornak most kb. a felénél tartunk, eddig minden edzést sikerült 100%-osan megcsinálni, sőt… Még a második napon csináltam egy FTP tesztet, ami úgy sikerült, mint tavaly április elején és még csak január van. Nem hiába a sok edzőtáborozás csak meghozza az eredményt. A napok nagyon gyorsan telnek, mivel legtöbbször 3x edzek. Reggel futás (még sötétben), plusz egy kis erősítés, majd reggeli, aztán irány bringázni 3,5-5,5 órát, persze legtöbbször különböző résztávokkal, hogy ne legyen uncsi. Majd egy kicsi lazítás, és többnyire még 50 perc, 1 óra bringás átmozgatással zárom a napot. Utána rohanás a vacsihoz, és ha ez is megvolt, ugrás az ágyba! Persze pihenőnap is van, szerencsére. Akkor többnyire egy kis napozással és/vagy csobbanással töltjük el a napot az óceánban, az átmozgató edzés után.

Szóval telnek a napok, piszok gyorsan, de azért még van néhány napunk itt a jó időben…

Üdv: Andris

Sziasztok!

Először is minden kedves olvasómnak nagyon boldog, sikerekben gazdag 2012-t kívánok és meg szeretném köszönni, hogy szorítottatok nekem 2011-ben (is)! Valamint mindazoknak óriási hálával tartozok, akik hozzásegítettek, hogy ilyen fantasztikus év legyen számomra 2011. Idén azt hiszem, még jobban oda kell raknunk magunkat, hiszen a londoni olimpia évébe léptünk!

 Visszatérve az utóbbi időszakhoz, karácsony előtt hagytam abba… Mivel csak 4 nappal karácsony előtt utaztunk haza, sikerült ismét belecsöppenem a legnagyobb karácsonyi őrületbe. Mindent ekkor kellett beszereznem, ami néha az idegbaj határára kergetett, így a nagy nyugalom után, de legalább visszarázódtam a valóságba.

Na, sebaj eljött a karácsony is, megnyugodtak a kedélyek, békés családi hangulatban teltek az ünnepek, illetve utazgatással, családlátogatással. Majd jött egy annál kevésbé nyugalmas szilveszter. Gyurika barátomnak ezúton is köszönet a magas színvonalú vendéglátásért (sült csukáért, füstölt halért, stb…) .

Sok idő nem maradt feleszmélni, hogy 2012 van mivel 3-án már utaztunk ismét a horvátországi rezidenciánkba, Hvar szigetére. Most 11 edzésnapot töltöttünk itt. Már lassan jobban meg fogom szokni az itteni apartmant, mint az otthonomat, mert többet vagyok itt (otthon már el kell gondolkoznom melyik fakkban van a villa, melyikben a kanál, itt már nem) . Az Adriatiq Resort Fontana luxus apartmanjai minden igényt kielégítenek, de az időjárás is meglepően kellemes általában, még januárban is.

Szöllőssy István, az edzőm ismét kemény programot rakott össze nekem, volt pár kemény napom. Továbbra is a 3 nap edzés, 1 nap pihi szisztémát követtük. Egyedül egy megfázás rondított bele a középső 3 napos ciklusomba, de szerencsére ezen is gyorsan túlestem és nem kellett csak egy órával megrövidítenem az egyik edzést miatta. Két igazán emlékezetes nap azért volt… Az egyiken olyan szél fújt, hogy az nem emberi… Bogár Gabival mentünk aznap 4,5 órát, de volt, hogy majdnem elestem, mert oldalba kapott egy széllökés, vagy épp lefelé 300 wattal is csak 5-el mentünk, de a legjobb az volt ahol nem tudtunk balra elkanyarodni, a szemből érkező szél miatt… Hát ilyet még nem láttam! A másik érdekes nap, egy 5 órás résztávokkal tűzdelt edzés volt, amikor kb. 60%-ban esett az eső. A végére nem volt őszinte a mosolyom…

A tábor alatt ismét sikerült úgy 50 óra edzést összehozni. Most is voltak még kiegészítő testmozgások, mint a futás, kondizás, fitt ballozás, a bringázások pedig nagyrészt ki voltak egészítve valami résztávval, hogy ne legyen uncsi.

Úgy gondolom, ismét egy sikeres edzőtáboron vagyok túl, de most se fogok sok időt itthon tölteni, csak 4 napot, ugyanis pénteken már utazunk Grand Canaria-ra, 3 hétre! Legközelebb már onnan jelentkezek.

Andris

Sziasztok!

Ismét eltelt egy kevés idő, mióta nem adtam hírt magamról, de persze nem állt meg az élet. Azóta túl vagyok pár felmérésen, és épp most ért véget az első két hetes edzőtáborunk a csapattal.

Szóval legutóbbi jelentkezésem után a teszteké lett a főszerep. István 2 tesztet is betervezett nekem. Volt egy laborteszt a Cycling Sport Centerben, amit nagyon hasznosnak találtam. Még nem voltam soha itt felmérésen, de nagyon profi módon csinálják ezt, sikerült „néhány” hasznos adattal gazdagodnom. Köszönet nekik! A másik a szokásos FTP teszt volt, ami a watt zónák kialakítása miatt kellett. Ez lényegében 20 perc csőmaxot jelent, persze megfelelő bemelegítés után. Én Dobogókőre felfelé tudtam csak ezt abszolválni, de az alig fagypont feletti hőmérsékletben és az iszonyat ködben nem volt egyszerű feladat maxon menni. Mindegy, a lényeg, hogy mindkét teszt jól sikerült, az ilyenkor szokásosnál kicsivel már jobb formában is vagyok, ami optimizmusra ad okot…

A városunk...

De nem elégedtem meg ezzel, mikulás előtt, már el is indultunk a csapattal, hogy tovább csiszoljuk a formát Horvátországban, Hvar szigetén. A már szokásosnak nevezhető helyszín, a szokásos minden igényt kielégítő luxus apartmanok, 18 fok decemberben. Hát mi kell még… Én Bogár Gabival „bútoroztam össze”, az alattunk lévő rezidenciában pedig a srácok (Juhász Zsolti, Csielka Márk, Szatmári Andris) hédereltek.

Két hetet töltöttünk itt és összességében egy nagyon hasznos tábor volt, jókat főztünk (lassan majd egy főzőműsort is összehozhatunk, sportolóknak), jól éreztük magunkat, ja és edzettünk is. Nekem személy szerint úgy 52 óra edzés jött össze, ez gyakran napi 3 edzésből állt. Volt itt futás, kondizás, fitt ballozás, lépcsőzés, a 3-5 órás bringázások mellett (amikben voltak már résztávok is szépen), szóval igazán „elkényeztettük” a testünket… Az időjárásra is csak az utolsó egy két napon lehetett panasz, addig 18 fok körüli hőmérséklet volt, utána viszont olyan jégesők voltak, hogy reggel néhol úgy állt mintha havazott volna…

Ilyen se volt még karácsony előtt 5 nappal jöttem haza az edzőtáborból, most rohangálhatok ajándékot vásárolni… De korán kell kezdeni a szezont, és az olimpia kvalifikációra is egy igen jó formát szeretnék mutatni, ennek ez az ára. Legalább nem unnak meg otthon, mert január 4-én meg már ismét úton leszünk ide… De legalább az ünnepek alatt élvezhetik a társaságom!

Szeretnék minden kedves olvasómnak nagyon boldog, meghitt karácsonyt kívánni, és ha addig nem jelentkeznék, sikerekben gazdag, boldog újévet!

Andris

Sziasztok!

Már jó régen nem jelentkeztem, de most már visszatérek és igyekszem majd rendszeresen jelentkezni. A hosszú kihagyás oka leginkább a „szabadságom” volt, de persze ez alatt se unatkoztam… Volt néhány kellemes túra és pár komoly horgászélménnyel is gazdagodtam….

Kezdem ott, ahol abbahagytam, a veszprémi szezonzáró verseny után…

Szöllőssy Istvánnal, az edzőmmel megbeszéltük, hogy nem állok le egyből, ezért még két hetet edzegettem, levezetés jelleggel. A jó időben ez egyáltalán nem esett nehezemre, sőt! Főleg mert már belefért közben pár horgászat, és pár családi-baráti bringázás. Egyszer még 24 órára is lejutottunk az egyik közeli horgásztóra. Ez igazán jó buli volt, annak ellenére, hogy éjszaka kockára fagyott a fél társaság, nappal meg, meg lehetett sülni a napon. Azért így egész éjszak kint lenni egy tó partján mindig nagyon jó, főleg ha közben sütögetünk, iszogatunk és rengeteget röhögünk…

Azonban a legkomolyabb halfogási élményem egy másik alaklomhoz kötődik. Történt ugyanis, hogy egy komoly kapás után, megakasztva a halat, éreztem, hogy valami nagyobb dologgal van dolgom. Csak úgy vitte le a damilt az orsómról. Eltelt egy kis idő, mire partközelbe tudtam hozni, addigra már bedurrant a bicepszem is , de sajnos fárasztás közben összeszedte, egy néhány hellyel odébb horgászó spori szerelését. Köztünk volt még egy bokor is, amibe kissé bevitt a hal és egyszer csak elszakadt a damilom, de a szomszéd horgász szerelése úgy összetekeredett az enyémmel, hogy neki meg megmaradt. Végül ő ki tudta szedni a halat az ő oldalán. Az eredmény egy 14 kilós ponty lett! Végül közös koprodukcióban fogtuk a halat, de így is nagy élmény volt, még soha nem volt dolgom ekkora hallal, ment is vissza a vízbe. Ezzel a horgászrovatnak vége .

A csapattal is volt közös programunk, méghozzá Hvaron, ahová edzőtáborozni is szoktunk járni. Egy amolyan „céges buli” volt. Jó programokkal, meg rendszeres elázással, mivel pont néhány esős napot fogtunk ki.

Az ősz közepe felé, beindult a túraszezon is tettünk néhány kellemes túrát a családommal, barátokkal. Plusz egy alakalommal a kajakozásba is belekóstoltam Jucus édesapja jóvoltából.

Összesen három hét „szabit kaptam”, ami hihetetlen gyorsan elszaladt, sok szép élménnyel lettem gazdagabb ez alatt. Mindenesetre, most már több mint három hete edzek. Nem is esett nehezemre elkezdeni az alapozást, mivel nagyon inspirált vagyok az olimpia miatt. Tavaly sokkal nehezebb volt visszatérni az edzésekhez. De most, hogy közeledik a nagy cél, sokkal jobban fókuszálok és azon vagyok, hogy minden rendben menjen a tavasszal, amikor a kvótát és az indulás jogát is ki kell harcolni végleg!

Éppen ezért idén már a decemberben elutazunk a csapattal az első edzőtáborba, majd márciusig, amikor az első versenyeken, világkupán fogunk részt venni, még 3 edzőtáborunk lesz. Ebből 2 Horvátországban, egy pedig Grand Canarian, ahol 3 hetet fogunk tölteni.

Szóval jó úton haladunk, úgy gondolom minden lehetőség adott lesz, hogy túlszárnyaljam az idei szezont is. Most ezen dolgozok, irány London!

Andris

Törökországból hazatérve, végre frissnek éreztem magam és ismét inspirált voltam, jól is mentek az edzések, de hamar eljött a hétvége és máris ott voltam a rajtnál.

Elsőnek szólítottak be a világranglista alapján, de volt még itt néhány jó versenyző, akiket jól ismertem már. Többek között a lengyel bajnok, Marek Galinski, aki 2003-2004 körül még világkupa dobogón is állt pár alkalommal. Vagy a csapattársa, Brzozka Piotr, aki a múlt hétvégén Törökországban mögöttem lett második.

A pálya miatt sejtettem, hogy nem lesz egyszerű dolgom a sok, kissé országútis sík rész miatt, itt össze lehet dolgozni…

A rajtom nem volt a legjobb, de az első emelkedő végére, már jobb pozícióban voltam, nem akartam egyből az élre állni, a hosszabb sík szakasz miatt. Mire odaértünk a pálya egyetlen, igazán meghatározó emelkedőjéhez, kb. a 4. helyen lehettem, de a laza talaj miatt sok volt a megakadás, le is kellett szállni néhol. A következő körben, már átvettem a kezdeményezést, én akartam elsőnek az emelkedőhöz érni, majd kicsit „megszelektáltam” a bolyt, mert éreztem, hogy túl sokan vagyunk. Utána azonban nem igazán akart vezetni senki, így „elől ragadtam”. Ezért az emelkedőt mindig jól megnyomtam, hogy mindenkinek rosszul essen. Néha még sikerült is egy kis előnyt összehoznom itt, de aztán a síkabb részeken mindig utolértek. Féltávtól a két lengyellel és Juhász Zsoltival bolyoztunk. Zsolti azonban már néha kissé megúszott, így nem igazán tudott most segíteni. Kezdetem érezni, hogy nem lesz ez így jó, de ekkor már néha a lengyelek is vezettek egy kicsit. Azért még az 5., utolsó előtti körben megpróbáltam meglépni a cél előtti meredek aszfaltoson, de nem igazán sikerült. Az utolsó körben mindenképp elsőnek akartam érni az emelkedőhöz, nem hagytam, hogy kielőzzenek, majd az emelkedőn maxot mentem. Sajnos ez se volt elég, még ha egy kicsit meg is úsztak mögöttem a lengyelek, utána hamar felértek. Ekkor már csak így, hármasban mentünk. Az utolsó lefelé előtt azonban „megkínáltak” mindketten, nem tudtam megőrizni a pozíciómat, így mögöttük kezdtem meg a lefelét… Persze, elöl Galinski, haladt, míg közvetlen előttem Piotr igyekezett minél jobban feltartani engem, Zsolti is utolért minket. Mire leértünk a síkra Galinski-nek már biztosnak tűnő előnye volt és Piotr se igazán hagyta, hogy kielőzzem (fel akart kenni néha a korlátra), nem túl sportszerűen, de ennyi még benn van… Nagy nehezen kielőztem, és „csőmaxon” üldözőbe vettem az élen haladó lengyelt. Pont a célba vezető emelkedőn értem utol, de sajnos a hátsó kerekemen rajta volt még a másik lengyel. Hiába próbáltam még újítani, Piotr pihentebb volt mint én és vissza tudott kínálni… Gyakorlatilag felvezettem neki a sprintet, de nem volt más választásom, mert ha nem megyek a maxot, akkor Galinski nyer…

Így második lettem, de ebben a helyzetben ennek is nagyon örültem. A célban az Édesanyám, Olcsi, Jucus, és a barátaim (Rita, Eszti, Kecske, Breki, Tomász, Flóri) egy Happy Birthday-es lufival vártak, nagyon boldog voltam. És persze nagyon köszönöm mindenki másnak a szurkolást, nagyon jó érzés volt így bringázni! Nagyok vagytok!

Apropó versenyszervezés… Azt kell mondanom, még ha a pálya nem is kimondottan kedvezett nekem, több ilyen verseny kéne! Veszprém belvárosa gyönyörű, látványos volt a pálya, igazán nézőbarát verseny jött össze, sok is volt a szurkoló. Gratulálok a szervezőknek!

Ezzel a versennyel, úgy néz ki véget is ér ez a versenyszezon, azt hiszem eddigi pályafutásom legsikeresebbje volt. Azonban ez még csak a „kezdet” jövőre most már nagyobb céljaim vannak és szeretném megfejelni még ezt a szezont is!

Sokaknak tartozok még köszönettel ezért a fantasztikus évért! Óriási köszönet a csapatomnak, az  Euro One Cube-nak, és minden támogatónknak, a személyes támogatóimnak, a Vitaminkirály-nak és az Isostar-nak, valamint az edzőmnek, Szöllőssy Istvánnak és a Cycling Sport Center-nek! Persze a családom és a barátaim kitartó támogatásáért is nagyon hálás vagyok. KÖSZÖNÖM NEKTEK!

Andris

Sziasztok!

Végre igazán jó hírrel szolgálhatok! A hétvégén Törökországban álltam rajthoz egy C1-es versenyen és ismét nyerni tudtam, amivel további 60 ponttal járultam az olimpiai kvalifikációhoz. De a lányoknál is elhoztuk a győzelmet, Benkó Barbi révén…

A világbajnokságról hazatérve valahogy fáradtnak éreztem magam, nem mentek az edzések, úgy ahogy kellett volna. Ezért az edzőmmel Szöllőssy Istvánnal megbeszéltük, hogy nem erőszakolom meg magam, inkább lazábbakat edzek a héten. Valószínű most jött ki rajtam a fáradság a rengeteg utazástól, versenytől, edzéstől… Meg persze az utóbbi időben csak világkupákon, EB-n, VB,-n mentem. Ezeken a versenyeken nincs apelláta, mindig a maximumon kell menni. Szóval úgy tűnt a szerveztem kér egy kis pihenőt…

Be is jött a lazítás, a hétvégére már ismét a jó formában éreztem magam és az is optimizmusra adott okot, hogy tavaly is én nyertem ezt a versenyt. Csak némi technikai problémám akadt a verseny előtt, a lock out-om ment tönkre, ezért Csoki (Csóka Gergő) tett még egy „kirándulást” szombaton, a szomszéd városba, egy bringaboltba… Szerencsére végül sikerült megoldani nagy nehezen a dolgot, szóval Csokinak hála, 100%-os bringával állhattam rajthoz…

Vasárnap reggel 10-kor, rajtunk magyarokon kívül, még görög, lengyel, brazil, orosz, ciprusi, német és persze török versenyzők várták, hogy a startsíp megszólaljon . Miután ez megtörtént, próbáltam kilőni, de kissé bezártak. Az emelkedő végére azért nagyjából kiverekedtem magam, és be tudtam állni a 3. majd a második helyre a görög, Priklis mögé. Az első körben nem éreztem túl acélosnak a tempót, ezért átvettem a kezdeményezést és nagyobb fokozatra kapcsoltam. Ekkor ketten maradtunk a göröggel, majd ő is megúszott. Na, erre rádobtam még egy lapáttal és a második kört már egyedül fejeztem be az élen. Innen már csak egy kis technikai malőr tette izgalmasabbá a versenyemet. Elfordult az első váltóm és nem igazán akart leváltani a nagytányérról… Egy darabig úgy voltam vele, nem baj, legalább nagyobb tempót megyek . De az utolsó két körben már inkább „lerúgtam” a láncot egy két helyen.

Ennek ellenére is magabiztos előnnyel nyertem! Nagyon örülök, hogy összejött, ezzel ismét 60 pontot zsebeltem be… Juhász Zsolti is jól ment, 4. lett és Buruczki Szilárd (13. hely) is szerzett pontot, bár őt a technikai gond is hátráltatta és még a világbajnokságon szerzett varrat is benne volt a kezében, szóval respect…! Pontszerzőnek, még Csielka Márk fért be a 15.helyen, defektelve. A lányoknál is elhoztuk a győzelmet Benkó Barbi révén, de a második hely is a „miénk” volt Dósa Eszternek hála, valamint pontot még Módos Gabi is hozott a 5. helyen, bár egy defekt is hátráltatta.

A befutó után, azért Zsoltit és engem „megleptek” egy doppingellenőrzéssel is… Hirtelenjében lenyomtunk bő két liter vizet mire nagy nehezen megszültük a 125 millilitert, ebben a melegben.

Csokinak és Benkó Lacinak ezúton is köszönet a sok segítségért!

A legjobbat majdnem ki is hagytam… A VB után frissítették a világranglistát, és végre „első oldalas” rider lettem, jelenleg 39. vagyok. Ez nagy cél volt idénre, hogy meglegyen a top 40!

Hétfőn, azaz ma hazafelé vesszük az irányt és most legalább másfél hetet leszek otthon, nem is tudom mikor volt utoljára ilyen, de jó lesz végre. Azért verseny lesz, ezen a héten is, mivel vasárnap, a szülinapomon , Veszprémben lesz egy C2-es verseny. Úgy hallom kemény nemzetközi mezőny várható, szóval gyertek el minél többen szurkolni nekünk!

Andris

Sziasztok!

Sajnos túl sok jó hírem nincs a világbajnokságról, a saját elvárásaim alatt teljesítettem, de ezen a pályán annak is örülhetek, hogy esés és sérülés nélkül megúsztam….

A csapatváltó után 2 napom volt még pályát járni, de nem igazán éreztem a pályát… Közben tovább ritkult a mezőny, mindig jöttek a hírek ki hogy, hol sérült meg. Nem ez a legjobb ómen… Szerintem kicsit túllőttek a célon a svájciak, mert valóban, legyen technikás egy VB. pálya, de ez már sokkal inkább veszélyes volt. Gyakorlatilag úgy járt a mentő helikopter a pálya és a korház között, mint a 7-es busz…

A 39-es rajtszámot kaptam, kb. ide is szólítottak, ez azt jelentette, hogy egy ember állt köztem és Absalon között. Baromi nagy volt a feszültség, szinte érezni lehetett a levegőben… De a rajtom így se volt túl kirobbanó… Kicsit visszacsúsztam, majd azért még a startkörön szépítettem némileg, de így is 44. voltam. Viszont csak ez után mentünk rá a teljes pályára, ami elég durván csúszott és szét volt már járva. Volt pár alig emelkedő rész, ahol össze-vissza, mentek a gyökerek, nem tudtam kontrollálni merre megyek, meg persze az erőt se tudtam átadni, csak utas voltam a bringán… Egyszerűen nem ment, vissza is csúsztam rendesen.

A verseny közepe körül, megérkezett a „várva várt” eső is. Ez persze még technikásabbá tette a pályát (na nem mintha ez hiányzott volna). Érdekes módon, én innen kezdtem el jobban érezni magam a terepen, jobban haladtam és vissza is előztem pár embert. Sajnos ez se volt elég, hogy elégedetten utazzak haza a VB-ről, az 53. helyen végeztem.

Azért ez is 22 pontot jelent, de minimum a top 40-ben szerettem volna végezni. Röviden erre szokták azt mondani, hogy nem feküdt a pálya és nem is életem legjobb formájában voltam aznap… Igazság szerint egy edzőtábor kellett volna, a VB előtt, mint ahogy a legtöbb nemzet csinálta, de ez nálunk elmaradt. Nem baj, jövőre már ezt szemelőtt tartva kell készülni! Bár remélem nem a világbajnokság lesz a főversenyem jövőre…

Sajnos az egész VB-re jellemző volt ez magyar szempontból, OX-ben szinte senki nem tudott maradandót alkotni, kivéve Juhász Zsoltit, aki a 22. helyen végzett az U23-asok között.

Azonban most se áll meg a „taposómalom”, csak 3 napot töltök otthon és irány Törökország, ahol azon a C1-es versenyen fogok részt venni, amit tavaly megnyertem. Remélem onnan már jó hírekkel szolgálhatok majd…

Andris

Sziasztok!

Már a világbajnokság helyszínéről jelentkezem, a svájci Champery-böl, sőt már túl is vagyunk az első versenyszámon a csapatváltón. De az igen extrém pálya, már Magyar veszteséget is hozott…

Hétfőn este érkeztünk meg, kedden pedig már a pályajárás volt a program. Most mit mondjak, a Svájciak elég brutális kört raktak össze, valami eszméletlen technikás… Brutális, nincs jobb szó rá! Tiszta gyökér minden, a bringa arra megy, amerre akar. De van pl. egy bő méteres letörés, amit egyszerűen le kell ugrani, de mire leérkezel egy meredek lefelében, szerintem több mint másfél métert zuhansz… Persze „enyhén” csúszós körülmények között… Azért van „chicken way”(ami egy otthoni pályában szintén szedné az áldozatokat), de az hosszabb ezért többnyire én is a letörést választom, ha nem sárga zászlóznak, mert valakit éppen kaparnak össze az aljában…

Az előbb említett letörésnél, elég sok baleset van, de itt, ha hibáz valaki, többnyire nem ússza meg… Gyakran fordul a mentőhelikopter is… Sajnos itt volt egy áldozat a Magyar csapatból is, Buruczki Szilárd rontotta el az érkezést. Korházba is kellett vinni, kapott néhány öltést a karjára, meg néhol összezúzta magát, de szerencsére már jobban van. Ma már bringára is ült :, remélhetőleg hamarosan ismét top formában lesz!

Első nap, én is szerencsétlenkedtem kicsit, de megúsztam egy váltófül elhajlással… Azonban napról napra, kezdek jobban ráérezni a pályára, de még mindig nem könnyű.

A csapatváltó, szerdán, délután 5-kor került megrendezésre. A Magyar váltó Juhász Zsolti, Fenyvesi Peti, Benkó Barbi és Parti Andris összeállításban indult, ugyanebben a sorrendben. Sajnos nem sikerült a legfényesebben, pedig Zsolti még elég jól, a 14. helyen hozta be a váltót, majd kicsit visszacsúsztunk és Barbi is elesett, szóval nem volt szerencsénk, de ebben a pályában ez benne van. Én a 20 helyen vettem át a stafétát, de az elején, se előttem, se mögöttem nem láttam senkit. Nem volt a legjobb így elindulni, aztán belendültem és végre igazán jól éreztem magam a pályán, már csak azért is mert, ilyen száraz állapotban még nem volt… A kör vége felé láttam, hogy közeledek a Japán sráchoz, de a célvonalig, nem tudtam utolérni, kb. 5 méterrel jöhetett be előttem… Szóval nem sikerült javítani, a 20. helyen érkeztünk meg, de azért kapott az ország pár UCI pontot az olimpiai kvalifikációhoz!

Az igazi megmérettetés azonban szombaton vár rám a világbajnokságon. Biztos vagyok benne, hogy kő kemény verseny lesz, ezen az őrült pályán… Ha valamikor, most biztos szükségem lesz rá, hogy szorítsatok nekem . Aki akarja akár élőben is követheti a neten.

Üdv: Andris

A csehországi technikai betli után, most mindenképp szépíteni akartam, mivel idén ez volt az utolsó világkupa és kicsit visszacsúsztam legutóbb az összetettben. A szépítés sikerült, ismét egy top 40 világkupát abszolváltam…

Szóval a múlt héten ismét sűrű volt a program, csak 2 napot töltöttünk otthon (legalább nem fog megunni a család ), mivel itt már szombaton volt a verseny. Jól mentek az edzések is a verseny előtt, jól éreztem magam, csak a kb 1000kilométeres út volt kicsit fárasztó, de ezt is gyorsan kipihentem.

Rajthoz 44.-nek szólítottak, az összetett vk. alapján. A startom most nem volt a legszerencsésebb, mert kb. 100méter után volt egy bukás nem sokkal előttem, amit csak komoly fékezéssel tudtam elkerülni. Vissza is csúsztam kicsit, de azonnal elkezdtem az előzgetést, a startkört már a 49. helyen fejeztem be. Majd folytattam is a javítást, körről körre jöttem fel, ahogy csak tudtam, de elég fárasztó volt a meleg és a por kombinációja a meredek emelkedőkön… A negyedik körben volt egy kis holtpontom, de a végjátéknál jól jött az itt megspórolt energia. Az utolsó két körre húztam egy kövér gázt, amivel javítottam pár helyet, végül a leggyorsabb köröm is az utolsó lett, ami a 25. köridőnek számított. Ráadásul sprintre jöttem a volt csapattársammal, az osztrák bajnok Markt Karl-lal, aki a verseny végén defektelt, de pont nem értem utol, kb. egy kerék előny maradt … Minden esetre, kihajtottam magam, pár percig alig tudtam megállni a lábamon…

Így végül a 39. helyen futottam be, szóval ismét meglett a top 40 (idén már harmadszor), aminek nagyon örülök. Az összetett világkupában pedig 44. lettem. Itt egy nagyon pici elégedetlenség azért van bennem, mert ha nincs az a csehországi betli, akkor meglehetett volna a

Kicsit megviselve...

top 40. Persze ha év elején azt mondja valaki, hogy 44. leszek a világkupa sorozatban, akkor boldogan kiegyeztem volna vele

szóval nem keseredtem el, sőt… Majd jövőre még jobban odacsapok!

A support ismét tökéletes volt, ezért köszönet Csóka Gergőnek (Csokinak), illetve Juhász Zsoltinak az esernyőtartást !

Most egy hétvége kimarad, de ezt az időszakot is kő kemény felkészüléssel kell töltenem, mivel a következő megmérettetés a svájci világbajnokság lesz, szeptember első hétvégéjén! Két alkalommal is rajthoz fogok állni itt, mivel nem csak a hagyományos OX futamban, hanem csapatváltóban is rajthoz állunk. Azt hiszem kő kemény verseny várható itt is…

Andris