Sokszor tapasztalható sportágunkban az a mentalitás, mint amit a fogyókúrázók alkalmaznak előszeretettel. Amikor a mérleg már látványosan többet mutat, egy valamirevaló túlsúlyos elkezd izomból fogyókúrázni. Letép magáról 2-3 kilót, hogy aztán akaratereje fogytával, avagy teste jelzéseinek engedelmeskedve felhagyjon az aszkéta üzemmóddal, és gyorsan visszakapjon 4-5kilót.

Ez a sportban úgy nyilvánul meg, hogy mondjuk egy amatőr kitalálja hirtelen vezérelt ötletből kifolyólag, hogy bizony ő Ironman lesz, vagy fél vasember, vagy bármilyen fémember. Szóval akkor ez a koma tőle merőben eltérő életritmust kezd el élni, szabadidejének 110%-át az edzések teszik ki, és véres –taknyos vicsorgással veri a levegőt Nagyatádon, Klagenfurtban, vagy bárhol a világon. No, jobbára ezek a fényes pillanatok egy finisher érem kiakasztásával végződnek a garázsban, és az úriembert évekre elvesztettük, mint triatlonost. Elmegy szuszogni pár évre, míg valamilyen újabb ötlet be nem ugrik. Megdönteni a 14órás egyéni legjobbját, megmászni a Mont Everestet, ilyesmi.

Ezek a fellángolások oly jellemzőek a magukat eliteknek hívók körében is. Főleg azoknál, akik a sport mellett kénytelenek valami mást is csinálni a megélhetés érdekében, avagy valamilyen komoly iskolát végeznek. Ideig-óráig megy az „egy seggel ülök meg két lovat” effektus, de aztán győznek az ingerek, és maguk alá gyűrik az embert. Depresszió, kiégés, hogy irgalmatlanul műveltnek látszódjak, burnout szindróma lesz a végállomás. A sportág szempontjából pedig ugyanaz, jó ideig viszlát az ilyen sportolónak.

Mi a megoldás?

Fenntartható módon kell edzeni!

Mit is jelentsen ez? Fel kell mérni, hogy mennyi stressz éri az illetőt csak úgy az élete miatt, aztán meg kell nézni, hogy a sportoló amúgy körülbelül menyi stresszt bír feldolgozni anélkül, hogy non-stop idegbeteg lenne, vagy csak szimplán a teljesítménye csökkenni kezdene, akár a suliban, akár melóhelyen, akár a sportban. Az edzés, a vizsgák, a tárgyalások, a gyereknevelés, mind-mind ugyanúgy stressz faktor számunkra. Ha ezek meghaladják a befogadó képességünket, akkor egy idő után borul a bili.

Ezt elkerülendő, adódik két opció: vagy annyit edzünk, amennyi még éppen belefér az életünkbe, vagy az edzések beépüléséhez leveszünk a többi ingerből. Mindenki döntse el, melyiket tudja megtenni. Ezért fontos élsportolóknál 17-18 évesen mérleget vonni, hogy sport vagy tanulás. Világszinten a kettő már nem megy. Büfé szakon főiskola, vagy egy lightos esti suli belefér, nappali Műegyetem, Közgáz, satöbbi bajosan. Vagy ez nem fog menni, vagy az.

Amatőréknél is egyszerű a tétel: meg kell találni a sportra szánható időmennyiséget, az ésszel elosztani, majd a célnak megfelelően a lehető legokosabban edzeni ebben a kevés időben. Ennek Amerikában lassan kezd kialakulni a kultúrája. Úgy hívják őket: Time-Crunched Triathletes.

Ők az időhiányos triatlonisták, nekik nem kisebb edzők készítenek ma már terveket, mint Mark Allen, vagy Armstrong edzője, Chris Carmichael. Az ideológia egyszerű. Nagyjából 10órás hetekbe belepréselik a kulcsedzéseket, a bármelyik számban is elkövetett tötymörgést, és az amatőrökre jellemző, az elitekkel szembeni legnagyobb különbséget jelentő kilométer hajhászást elfelejtik. Így meglehet, kevesebbet edz az illető, de amolyan kis profiként az a 10óra mind értékes. Így az amúgy is agyonterhelt üzletember nem kicsinálja magát egy életre egy év alatt, hanem életmódszerűen rákattan a triatlonra, minden évben tengernyi versenyen vesz részt családostul, támogatva a versenyrendezőket, a környék turizmusát, és nem utolsósorban megmarad a triatlon fogyasztójaként, akiknek emiatt érdemes újságot kiadni, kerót gyártani, satöbbi. Valahogy minden összefügg mindennel.

Egy szó, mit száz képességektől függetlenül a folyamatos fenntartható edzésre törekedjünk, és így hosszú ideig kedvünket leljük majd a mozgásban. Ez egy 100%-ban csak edzésre fókuszáló Brownlee-nál persze 30órás heteket jelent, míg egy magyar profinál is 20körül kellene legyen. És innen lefelé a 10órás hetekig bezárólag, mindenki a tűrőképességének megfelelő edzésmennyiséget táplálja be magának! Leginkább attól tartózkodjunk, hogy más edzéstervét egy az egyben lemásoljuk. Tapasztalatom szerint ez a legtöbb esetben nem annyira jön be.

Hajam, már ami még van, égnek áll, amikor a fiataloknak, avagy nem is annyira fiataloknak mesélek erről- arról edzés közben, és látom a bamba tekinteten, hogy ugyanennyi erővel beszélhetnék az atom tengeralattjárókról, körülbelül annyi lövésük lenne ahhoz, amiről karattyolok. Elő szoktam venni ugyanis a régi nagy sztorikat, melyekről én is csak hallottam a régi legendákat, vagy olvastam valahol. Van egy-két név, akit illik ismerni. A teljesség igénye nélkül pár komolyabb figura, akikkel példálózni szoktam:

Dave Scott: Amerikában csak „the Man”. Ha triatlon, akkor mint nálunk Kropkó, ott Scott ugrik be mindenkinek. Nyerte Hawaii-t ezerszer, ami épp elég magyarázat félisteni státuszára. 42 évesen még visszatért, hogy 5ik legyen, most éppen az 50-55 age-group pályacsúcsra gyúr… Beteg…

Mark Allen: Gyerekkorom kedvence. Ő kezdte el Scottot elagyabugyálni, „Ironwar” néven művelt Hawaii csatájuk legendás versennyé vált. Több mint 8 órán át a legnagyobb távolság 10m volt köztük, az is csak azért, mert bringán illik ennyit kihagyni. 92’-ben egy párizsi versenyen volt szerencsém megtapasztalni, hogy az Ironman-es Allen bizony 31körül tudta a 10km-t! Hatszoros Hawaii nyerő.

Greg Welch: Na, vele már sokat versenyeztem együtt. Nyert rövid VB-t, hosszú VB-t, duatlon Vb-t, és Hawaii-t. Igazi jolly joker volt, utolsó szezonjában is még nyerte a VK-kat, de aztán közbejött egy szívprobléma, és azonnal be kellett fejeznie a triatlont. Azóta tíz műtéttel a zsebében, az Oakley majd a WTC égisze alatt máig a sportágban tevékenykedik.

Simon Lessing: A legnagyobb király, 4szeres világbajnok. Olyan volt anno, mint Armstrong a kerósoknál. Ő már 20éve tudatosan készült egy-egy eseményre, meg is nyerte majdnem mindig, amikor csak elindult. Igazi háromszámos versenyző volt akkor, amikor még egy-egy szám a legtöbb triatlonosnál „akadt”. Próbálkozott a hosszabb távokkal is, ott már kevesebb sikerrel.

Spencer Smith: Kortársam volt sajnos, sok babér nekünk ott nem termett ahol elindult. Ifiként már felnőtt sebességgel közlekedett, juniorként vert mindenkit, 92-es EB-n sikerült vele elúsznom, és a társaságában eltévedni a pályán. Nagy élmény volt. Legalább három X kromoszómára végződött a DNS-e. Hiperagresszívan versenyzett, Lessinggel nem annyira kedvelték egymást. Ő is világbajnok, neki sem jött be a hosszú.

Hamish Carter: Személyes kedvencem. Kis süvölvényként azzal hívta fel a figyelmet magára, hogy VB-n ezüstös lett Lessing mögött. Aztán meg arról lett hírhedt, hogy a legkeményebb pályákon ment mindig nagyot. Kinyírhatatlan masszív figura volt, aki Athénban olimpiai arannyal ért a csúcsra. Megérdemelte, én meg örültem, hogy ő nyert, ha már nem indulhattam el, legalább közelről szurkoltam neki.

Simon Whitfied: 2000 év elején azt sem tudta senki ki ő. A világranglistán kb. ugyanúgy álltunk, aztán az első félévben nyomott egy-két jó versenyt, majd nemes egyszerűséggel behúzta az Olimpiát. Ha ezzel nem lett volna egy csapásra legenda, hát még Pekingben rátett egy ezüstöt. A kettő között folyamatosan topon volt, és Londonban is van még esélye egy éremre. Én nem lepődnék meg rajta. Carter visszavonulásával nagy kedvencem. A legszimpatikusabb figura az ITU cirkuszban.

Peter Robertson: Nagy kár, hogy kiszállt, nagyon bírtam a manuszt, ahogy kicsit félredőlve tolta a 3perces ezreket. 5éven át vagy első, vagy 2ik volt a VB-ken. 1-2-1-2-1! Ez azért nem sámli! Gamagori győzelmét is a legendák közé tenném, amikor elfutott 30m-re a többiektől, akik mindig ledolgozták nagy nehezen 20-ra, aztán Robertson kanyarokban mindig visszarakta azt 30-ra. Volt vagy 100 kanyar, hihetetlen volt, végig váltogatta a VB-t. De ugyanígy a queenstowni győzelme szerintem máig fent van a Youtube-on. Ott elszökött kerón Marceau-val, és 40-nel szállt le a depónál! Szegény franciára fél percet vert a depóban.

Olivier Marceau: Ha már szóba jött, ő is nagy ember! VB-t nyert úgy, hogy nem is tudott futni. Az az érdekes, hogy néha úszni sem. Több első bolyomat is neki köszönhettem. Ha elnéztem az úszást, de Olivier még mögöttem volt, számíthattam rá, hogy van esély a zárkózásra. Persze ott is kellett maradni a hátán, amíg felrúgta a bolyra. Ilyenkor mindenki sírt mögötte. A Vb-jét is szökéssel nyerte, meg egy picivel rövidebb futópályával, de kit érdekel. Azóta megy féltávot, Ironmant, Xterrát, és mindenhol a legmagasabb szinten nyomul.

Ivan Rana: Mai napig aktív spanyol. Megfogadta, hogy addig nem iszik alkoholt, amíg nem nyer VB-t. 2002-ben életem legjobb VB-jén ő nyert. Láttam este… Ivott. Azóta nyert számtalan VK-t, egy kicsit elment profi kerékpározni, mellette picikét még Rallyzik, és ismét kőkemény. Londonban láthatjuk újra.

Chris McCormack: Én már 2000ben megmondtam, hogy hosszún is jó lesz. Karrierem kezdetén párszor toltuk együtt a kerót, többször megdobált kulaccsal. Nem értette, hogy van olyan emberi lény, aki 50-nél nem tudja átvenni a vezetést… Ő is nyert VB-t, állítólag mezei futó volt, de aztán úgy tekerte a pedált, hogy az már nem normális. Életem egyetlen Vk érmét neki köszönhetem. Miatta szöktünk el 3perccel, aztán hálátlanul lefutottam. Ő is nyert kb. mindent, újabban Hawaii Ironman-eket, majd kitalálta, hogy ott lesz Londonban. Na, ez minimum érdekes, de meglehet, hogy szárnysegédnek beteszik az ausztrál csapatba. Olyan ő, mint volt a Hamish Carter, elnyűhetetlen.

Fred Belaubre: A francia szépfiú már juniorként elpáholt mindenkit, aztán felnőttként folytatta ezt a szép hagyományt. Alkatra a tökéletes triatlonista megtestesítője. Kétszer nyert EB-t úgy, hogy porrá alázta a mezőnyt. A másnapi cikk ennyi volt: „Man from the Moon”. És tényleg, ha jó formában volt, úgy ment, mintha más galaxisból jött volna. Mostanában nem annyira ütős a srác, de nála sosem tudhatjuk…

Macedo és Manzan: A hőskor braziljai. Amikor elkezdődött Sydney előtt az ITU Világkupa és a kvalifikáció, ők ketten voltak azok, akik fel tudták venni a kesztyűt az ausztrálokkal, mindketten nyertek VK-kat, futottak, mint a nyulak. Első Eurosportos közvetítéseken mindig nekik szurkoltunk. Aztán valahogy eltűntek, még egy nyamvadt VB-t sem nyertek. Mindegy, szerettem őket is.

Stephan Vuckovic: Németországban csapatársam volt. Nem a sportszerű életmódjáról volt ismert. Valami született dolog miatt kopasz volt. Ez volt a védjegye. Nyert pár nagy versenyt, aztán jött Sydney, és én csak néztem, hogy ott fut az első helyen. Már mindenki biztos volt benne, hogy ő nyer, amikor hátulról Withfield akkora utolsó ezret futott, amit érdemes lett volna lemérni… Az ezüstnek is nagyon örült, aztán több nagyot már nem dobott. Mostanában a hosszútáv felé kacsingat, és egész jól megy neki.

Legközelebb összeszedem a csajokat is… Lesz benne magyar is!

Befejezte az olimpiai keret a 2012-es versenyszezont. Az utolsó futamot a késői időpont miatt egy közös felkészülés előzte meg a jövő évi VB helyszínén. Sportolóink Kuttor Csaba szövetségi kapitány felügyelete mellett próbálták meg minél jobb formába hozni magukat ennek az igen hosszú szezonnak a végén.

Az edzések során mindenki jó állapotban volt, az idők, résztávok eredményei alapján egy jó szereplésben reménykedtünk. A kegyetlen kerékpáros pályán azonban mindkét nem küzdelmei során óriási vérengzés folyt, melyből sportolóink változó eredménnyel kerültek ki.

A nők futamában, ahogyan azt már megszoktuk, Vanek Margit kényelmesen hozta z első sort, ez igen fontos volt, hiszen az első emelkedőig így szélárnyékban tudott utazni, át tudott állni kicsit a kerékpározásra. Kovács Zsófi itt sajnos a tongyeongi formáját hozta, azaz a mezőny második felében ért partot. Margit az első kört még kibírta a világsztárokkal, a másodikban azonban már be kellett látnia, hogy ezen a pályán neki a szökés reális, így miután leszakadt, csatlakozott a második bolyhoz, mely nagyobb létszámú volt, így jobban lehetett benne utazni. Kovács Zsófi sajnos a harmadik bolyról is leszakadt, szintén a pálya legnagyobb emelkedőjén, és 1-2 lemorzsolódott lánnyal kerékpározott. Margit a várakozásokat felülmúlva gyönyörűen eltekert a második bollyal, akik egész tisztességes, 1-1:30perces hátránnyal követték az új-zélandi Hewitt által dirigált 5tagú első sort. Futáson, a kerékpározástól meggyötört lábakkal már kevés hölgy futott kiemelkedőt, így Hewitt könnyedén győzött, míg Margit elsősorban a nagy ellenfél Simics-et tartotta maga mögött, illetve menekült a harmadik boly legjobb futói elől, akik 2perccel szálltak le mögöttük. Végül a legjobbak utolérték, de ezen az iszonyú nehéz pályán elért 14ik helye, nemcsak az olimpiai kvótáját erősítette meg, de a magyar ranglistán is megelőzte a sokáig behozhatatlan előnnyel vezető, itt a végén Hewittól körhátrányt kapó Kovács Zsófit. A két női kvótánk egyre biztosabbnak tetszik Londonra!

Fiúk versenyében a még versenyben lévő Vanek-Rendes-Fecskovics trió állt rajthoz. Rendes Csabi úszott a legjobban, ő a Richard Varga által dirigált első bolyt követő 20fős csapatban kezdhette meg a kerékpározást. Eleinte itt volt Vanek Áki is, de ő a kerékpározás közepén egy sorral hátrébb szorult, majd később még eggyel. Fecsónak most nem jött össze olyan szépen az úszás, mint Kolumbiában, ahol 5ik volt. Éppen lecsúszott a Rendesék bolyáról, majd a később Vanek Ákit utolérő, jól haladő 6fős csapttal sem tudott eltekerni, így számára már az elején megpecsételődött a verseny sorsa. A szeles, hegyes pályán a kikörözöttek sorsára jutott. Vanek Ákit is nagyon megviselte a kemény terep, de ő még végigfuthatta legalább a jövő évi VB pályát, bár Zsófihoz hasonlóan futáson őt is lekörözték. Rendes Csabiban volt tehát minden reményünk. A futást is szépen kezdte el, kinézett neki egy top15-ös eredmény, de aztán rajta is kiütköztek a fáradtság jelei, így a 26ik helyig sorolódott vissza a végére. Ezzel szerzett pontokat az olimpiai ranglistán, de félő, hogy ennél jobb eredmények kellenek a kvótához.

Fecskovics ezzel valószínűleg el kell búcsúzzon álmaitól, míg a Rendes Csaba Vanek Ákos párosból az egyik szinte biztos résztvevője lesz a londoni Olimpiának, ha más nem „New flag”-gel. Természetesen az lenne az álom megvalósulása, ha mindketten kijutnának, de ehhez most ízelítőt kaptunk, hogy hova kell eljutni, elsősorban kerékpározásban. A legnagyobb fejlődés ugyanis a mezőnyben most érdekes mód a második számban látszik. További tapasztalat, hogy a 2012-es VB-re csak olyan sportolónknak szabad ide kiutazni, aki mind technikailag (120kanyar van a pályán!), mind fizikailag megüti a nemzetközi mércét kerékpáron. Ez most már a masszív úszáshoz hasonlóan alapkritérium.

Persze nem csak U23 nők versenyeztek ma, de mégiscsak ez volt ma a legfontosabb versenyszám.

Dudás Eszter képviselte a magyar színeket, és bíztunk benne, hogy a 17fős mezőnyben sikerül úgy úsznia, hogy a mezőnnyel tud kerékpározni. Az első 1000m-es kört szépen megoldotta, ekkor mind a 17 lány együtt haladt még. Aztán az oroszok kicsit megrántották a második, 500m-es kört, és Eszti sajnos itt le is szakadt egy észt lánnyal. Kerékpáron így azonnal alárendelt szerepet játszott, hiszen egyszerűen senki sem maradt, akivel együtt lehetett volna tekerni. Az észt leányzó is csak arra volt jó, hogy árnyékként kövesse. Az élen haladók is háromfelé szakadta az emelkedős pályán, és ez azt eredményezte, hogy a bolyok üldözőversenybe kezdtek. Eszti magányos harcosként tekerte le a 40km-t, és kb. 2és fél percet kapott az előtte haladó négyfős társaságtól. Futáson, bár nem mozgott rosszul, légüres térben mozgott, ami meg is látszott motiváltságán. Tisztességesen végigcsinálta a versenyt, de egyéb pozitívumot ma nem mondhatunk el. Mivel még csak jövőre lesz első éves U23-as, így még négy alkalommal csaphat össze a kontinens legjobbjaival, biztosak lehetünk benne, hogy lesz ennél sokkal-sokkal jobb eredménye is, mint a mostani 14ik hely. Az élen álló négy fős csoportban három orosz és a francia Morel küzdöttek, és nagy versenyt vívtak futáson. Meglepetésre Morel még a dobogóra sem volt jó, ugyanígy a jó nevű Yaristratovának is be kellett érje egy 5ik hellyel. Nyert Razarenove, második Shorets, harmadik Ivanovskaya.

Az U23-as verseny előtt bonyolították le a női Európa-kupár, melyen rekord kevesen, 9en indultak. Egyértelmű, hogy így év végén ez a két verseny nagyon ütötte egymást. Itt Pap Eszti próbálkozott pontszerzéssel, de úszáson ugyanúgy járt, mint Dudás Eszti, leszakadt egy orosz lánnyal, aki ráadásul kerékpáron sem segített neki, így rövidúton ki is szakította. Egy reménye lehetett még, az extra rossz úszó ukrán Prystayko, aki perces hátrányból ért fel rájuk. Ő azonban klasszis kerós, aki állva hagyta a lányokat, és ment tovább, végül futáson egészen a 2ik helyig ért fel. Nyert rajt-cél győzelemmel a brit Raw, míg Pap Esztit végül az orosz lány is lefutotta, így 9ik lett. Sajnos jó esély van rá, hogy időhátránya miatt világranglista pontot ezért most nem kap.

A fiúk versenyében 20an indulta, benne Bajai Petivel és Borsányi Danival. Peti simán hozta az úszást, és itt azonnal egy nagy boly alakult ki, ami aztán nem nagyon haladt. Borsó az úszáson sajnos leszakadt, így a lányokhoz hasonlóan időfutam 40km-t teljesített, és becsületére legyen mondva, 2percre tartotta a boly. Futáson aztán kőkemény tempót nyomtak az oroszok, de a nagy esélyes Polyanskyt végül megelőzte a második helyre befutó Malishev és a meglepetés győztes ukrán Martynenko is. Bajai Peti nagy küzdelemben a 7ik helyre érkezett, Borsányi pedig 17ik lett, nála szintén az időlimiten múlik, hogy kap-e pontokat.

Elkezdődött az eilati program. Délelőtt a mintegy 1500 amatőr lepte el az utakat, míg délután kettőkor az U23 fiúk következtek, köztük Tóth Tomival és Faldum Gáborral. A verseny olyan volt, mint egy nagy hullámvasút. A kissé szűkebb mezőny érdekes versennyel ajándékozott meg minket. 36-an rajtoltak mindössze, mely azt a veszély rejti magában, hogy ha valaki úszáson leszakad, egyszerűen nincs kivel kerékpározni.

Fiaink egész jó úszást követően hamar az első bolyban találták magukat, amelyben minden esélyes benne volt, kezdve a portugál világkupa győztes Silvával, az összes orosszal, a franciákon keresztül az olaszokig. 21versenyző alkotta az élmezőnyt ekkor. Az orosz Brukhankov és a VK negyedik francia Raphael megunták a társaságot, és faképnél hagyták a többieket. A duó olyan szépen dolgozott együtt kerékpáron, hogy 1:10-vel eltávolodtak a többiektől. Ekkor mindenki azt hitte, hogy ez az előny elég is lesz a gyorslábúak ellen, és besöprik az EB címet.

A futás kezdetén aztán azonnal látszott, hogy a szeles idő és a hegyes kerékpáros pálya megtépázta a lábaikat. Szélsebesen közeledett rájuk a legjobb 10futóból álló üldöző boly, benne mindkét magyarral. A második körre aztán meg is fogták a szökevényeket és innentől elkezdődött az adok-kapok. Először a francia Diemusch robbantott, de a duatlon világbajnok srác saját magát nyírta ki. Következett óriási meglepetésre az olasz Uccellari, aki az élre állt és sorra szakította le magáról a potyautasokat. Egy valakit nem tudott, mégpedig a legvégig rutinosan megbúvó Silvát. A portugál megvárta, míg a fiatal olasz leamortizálja magát a szeles időben az élen futással, majd ha nem is könnyen, de faképnél hagyta. A harmadik helyen sokáig egy fekete ló, a dán Schilling futott, de a végén az orosz Polyansky leküzdötte. Fiaink árnyékként követték egymást végig, majd az utolsó kilométeren hajrában döntötték el a helyezéseket. Faldum Gabi olyan rohant, hogy majdnem elérte a 10ik helyet, de azt Brukhankov megvédte. Végül 11ik lett, míg Tóth Tomi szintén egy orosszal megvívott sprint után a 13ik.

Mindketten szépen versenyeztek. Egy ilyen hosszú idény végén remek eredményt értek el az Európa-bajnokságon, amely Faldum számára egyben a búcsút is jelentett a korosztálytól. Jövőre ugyanitt áprilisban már a felnőttek között bizonyíthat.

A háromfős magyar U23 válogatott, kiegészülve 3 felnőtt EK-n induló magyarral a Vörös-tenger partján álló izraeli nyaraló várost vette célba. Itt rendezik ugyanis péntek-szombat az idei U23-as EB-t, melyet immáron másodszorra mondta le a lengyel Kozle városa, nem kis galibát okozva. Nem egyszerű ugyanis manapság ingujjból előkapni egy világversenyre alkalmas rendező várost. Eilat úgy jött szóba, hogy jövő áprilisban itt rendezik a felnőtt EB-t, és előverseny gyanánt egyébként is benne volt már a versenynaptárban ez az októberi dátum, mint Európa-kupa. Mindössze kiegészíteni kellett két futammal, melyet szívesen meg is tettek.

A dátum sajnos nem a legideálisabb, sokan ilyenkor már leteszik a lantot, de hát ez van, ezt kell szeretni. Nálunk is hasonló a helyzet, hiszen a fiúknál hiányzik majd az Uniqa-s Király Kristóf, de itt van Tóth Tomi és Faldum Gábor. Lányoknál nagy a kopás, hiszen Szalay Szandra és Tóth Zsófi mellett Kovács Zsófi sem vállalta az indulást. Utóbbit sajnálhatjuk igazán, hiszen Európa bajnoki éremtől (akár aranytól) esünk ezzel el. A női mezőnyben az Uniqa Team juniorja, Dudás Eszti fogja képviselni a magyar színeket, reméljük sikeresen.

Mellettük a felnőtt EK-n indul még Bajai Péter és Borsányi Dániel a fiúk, míg Pap Eszti a nők versenyében.

A kiút Izraelbe mindig izgalmas, ez most sem volt másképp. 3órával a gép előtt már kint kell lenni a reptéren, hogy az ügynökökkel néhol zavarba ejtő, néhol már-már vicclapba illő párbeszédet folytassunk. A lényeg, hogy ilyenkor hidegvérrel kell a legtriviálisabb kérdésre is felelni, és akkor tuti, hogy pikk-pakk fél óra alatt végzel. Egyedül Bajának gyűlt meg a baja a security-vel. A kérdéseken jól felelt, de a táskájában egymás mellé került a laptop töltője és a müzli szelete. Ez együtt egy igen veszélyes elegyet alkotott, ezért a reptér működése 20perce leállt! Jöttek a tűzszerészek, Baját biztonságos távolságba vitték a saját hátzsákjától, és hatástalanították a müzlit. Mindenkinek nagy kő esett le a szívéről.

Aztán jöhetett a repkedés, közben egy 6órás penzum Tel-Avivban, majd este kajálda keresés. Utóbbi sem könnyű eset, hiszen itt a tejtermék és a hús nem találkozhatnak, ezért a Pizzériákban sem a megszokott kínálat van… meg reggelinél sem…

Vagy ez, vagy az. Együtt felejtsd el!

Na, sebaj, ez legyen a legnagyobb bajunk. A pályabejárás bringán már megvolt, a csapat úszott egyet közösen, az aranylábúak jól mozogtak, a jókedv igen harsányan jelen van, így a remek eredményeknek semmi akadályát nem látom.

Jelentkezem 2 nap múlva!

Az olimpiai kvalifikációs versenyek 2011-es hajrájának egyik szép emlékű futamát bonyolították le a koreai Tongyeongban szombaton. 2003-ban ugyanitt 4magyar fiú vigyorgott a top10-ben. Akkor, amikor a maiak talán még azt sem tudták, mi az, hogy triatlon.

Valami hasonlóban reménykedtünk, csak most két lányban és két fiúban volt minden reményünk. Arról a négyesről van szó, akiknek az olimpiai ranglistán egyébként is a legtöbb pontjuk van, azaz potenciálisan tőlük várható az áhított 2-2 londoni kvóta.

Kovács Zsófi az előkelő 17-es rajtszámot kapta, míg Vanek Margit a 22-est. Fiúknál Vanek Ákos 14essel, Rendes Csabi 22essel szállt harcba. Tehát ebben az év végi, kissé mérsékelt erősségű mezőnyben mindegyikük esetében reális elvárás volt a top20, de ahogy mondani szoktam a rajszám felét kell megcélozni, ez pedig 10körül van versenyzőinknél.

A női mezőny kezdett, ahol Margit tökéletes lábvizes úszással, takaréklángon hozta az első bolyt, Zsófi itt sajnos lemaradt, és csak a harmadik bolyban kapott helyet. Kerékpáron az első boly jól összedolgozott, míg a második egy és fél perc közötti hátránnyal követte őket. A leginaktívabb csapat Zsófié volt. Ők majd 3perces hátránnyal szálltak le futni a vezetők mögött. Az első bolyban a top6 hamar elvált a többiektől, míg a 7-12ik helyért Margit nagy elánnal szállt harcba. Volt előrébb, volt hátrébb, de nagyon masszív futással elért 10ik helye szép eredmény. Annál is inkább, mert ezzel ismét lőtávolba került neki a kvóta.

Zsófi ismét az egyik legjobb futóidőt produkálta, mellyel ha nem harmadik bolyos, simán tízben van, most a 19ik helyre volt elegendő. Neki rengeteg pontja van, tehát számára egy 19ik hely amolyan biztonsági pontnak jó lesz.

Fiúknál úgy indult számunkra a verseny, mint egy álom. Mindketten a legelsők között szálltak ki a partra, és el is ment velük az első boly. Később kicsit ellustultak a vezetők, így az olaszok és belgák által húzott második sor 35km-nél fel tudott érni. Így kialakult egy 40fős nagy boly, ami nekünk egyáltalán nem jött jól. Ákos tiszaújvárosi produkcióját látva, illetve Rendes Csabi futását ismerve így is bíztunk benne, hogy mindketten hozzák a top15-öt.

Sajnos egyik fiú sem tudott úgy elindulni, ahogy megszoktuk tőlük, a dimbes-dombos pálya nem kímélte a combjukat. A futás második felét ugyanabban a futócsapatban kezdték meg. Ez egy 8fős társaság volt a 20ik helytől. Ákos nagy hajráját ismét elővette, és ebből a lehető legjobb helyezést hozta ki, azaz a 20ik helyet rakta be a zsákba, míg Csabi végig mereven mozogva ma egy 28ik helyet küzdött össze.

Várhatóan nem jöttünk ki feleslegesen, hiszen még ha nem is a remélt pontmennyiséggel térünk haza, azért ezek a pontok a végelszámolásnál mind a négy versenyzőnél benne lesz a kvalifikációban számító legjobb 14között.

A VB utolsó napján minket leginkább a junior fiúk versenye izgatott, ahol újra háromfős kontingenssel képviseltettük magunkat. Az úszás során a legjobban Anheuer Kristóf helyezkedett, ő a nyolcadik helyen érkezett a partra, és csak álmatag depózásának köszönhette, hogy nem tudott elmenni az azonnal kialakult nyolcfős szökevény bollyal. Az első emelkedőn az üldözők utolérték, akik között ott volt mindkét magyar, Balogh Máté és Pap Dávid is. Mindketten a 30ik hely magasságában váltottak kerékpárra. A 3kör alatt semmi érdemleges nem történ a szökevények előnye 35 és 45mp között ingadozott, azaz nem volt vészesen sok, ez a gyors lábú Pap Dávidnak jó hír volt. A depózás után Pap rögtön az elsőkkel kezdett futni, míg Anheuer a boly közepén Balogh a boly végén futott. Pap közben óriási lendülettel közeledett a leszakadt szökevényekre, őt magát pedig csak kevesen futották le a második bolyból, így a végén még a jó nevű osztrák Knabl-lel is hajrázhatott egyet a hetedik helyért. A párbajban bár alulmaradt, de a nyolcadik helye így is hatalmas eredmény, arról nem beszélve, hogy mindezt első éves ifiként érte el, azaz még három évig indulhat a junior világversenyeken! Anheuer Kristóf is kitett magáért, és bár görcsökkel is meg kellett küzdenie, a 34ik helyért nem kell szégyenkeznie. Balogh Máté kicsit elfáradt a kerékpározás során, ő a 47ik helyen érkezett. Nagy gratula a fiúknak, iszonyú kemény menet volt!

A nap a junior lányok küzdelmeivel kezdődött, ahol három versenyzővel is érdekeltek voltunk. A legjobban meglepetésre Pap Eszti úszott, Horváth Zsani rögtön utána, míg sajnos Dudás Eszter jócskán lemaradva érkezett. A kerékpározáson aztán hamar összeverődött az élboly, melyben Pap és Horváth is benne volt, míg Dudás csak az üldözők között kapott helyet. Egy ideig úgy nézett ki, hogy a két boly összeérhet, hiszen a három körös kerékpározás második körében már csak 20mp-re voltak. Ekkor azonban valami történt hátul, mert a második kört már majd 1perces hátránnyal fejezték be Dudás Esztiék, a végére pedig másfél percre nőtt a különbség. Reményeink tehát az első két lányra szálltak, de ez hamarosan már csak Pap Eszti vállát nyomta, mert Zsanett előtt sajnos elesett egy ausztrál lány, így mindketten leszakadtak a bolyról. Zsani végül a két csapat között félúton, hősiesen teljesítette a kerékpározás. Pap Eszti igen jól kezdett futáson is, és egyértelmű volt, hogy éremért küzdhet, egy butaságot azonban elkövetett, amiért futáson bűnhődött. Még az úszás befejeztével nem tette a dobozába az úszósapkáját, így 15mp-es büntetést kellett letöltsön az első futókör végén. Utána ismét nekiiramodott, de már csak közeledni tudott az élen álló hármashoz, a dobogóra már nem ért fel, pedig a különbség az Európa-bajnok, most bronzérmes német Philippin és közte kevesebb volt, mint 15mp…  Horváth Zsani remekül küzdött, a 21ik helye abszolút rendben van. Dudás Eszti végül 23ik lett, melynél sokkal többet vártunk tőle, egyúttal intő jel, hogy ilyen lyukas számmal, mint az ő úszása, már egyre ritkábban lehet odaérni. A télre máris megvan a legfontosabb célkitűzésünk…

A felnőtt férfiak versenye volt a második versenyszám, benne a tiszaújvárosi bronzérmes Vanek Ákossal. Áki óriásit úszott, és a legnagyobb nevekkel karöltve a 8ik helyen kezdte meg a kerékpározást. A bringa elején rögtön nagy vízválasztó volt a 600m-es hegy, ami ma kifogott Ákoson, és sajnos leszakadt az élbolyról, mely a 40km alatt végig forgácsolódott. Ákos a második bolyban próbálta abszolválni a kerékpározást, de pechére ez sem volt sétautazás, hiszen az éppen olimpiai távhoz visszatérő McCormack húzta a sort, és volt pillanat, amikor majdnem fel is értek. Ennek a nagy száguldásnak megint csak Áki volt a kárvallottja, ugyanis innen is leszakadt, majd a 3ik bollyal fejezte be végül a második számot. Az élboly végül 35fősként váltott a futásra, és egy őrült izgalmas menet végén a papírformának megfelelően nyert Alistaire Brownlee, ezüstért óriásit ment a svájci Riederer, míg 3ik helyen a kis Brownlee érkezett. Gomez csak hatodik tudott lenni a hajrában. Ákos végül 53ikként végzett, aminél lehetett volna jobb is, de úgy gondolom, hogy ha azt nézzük, hogy itt tényleg a világ legjobbjai indultak, akkor ez meglehet nincs is olyan messze helyezésben a valóságtól…

Következett a magyarok által leginkább várt szám, az U23-as nők versenye, benne az utolsó éves Kovács Zsófiával, aki épp azért nem a felnőttek között indult, hogy utoljára még egy nagy eredményt érjen el a triatlonnak és önmagának mielőtt végleg felnőtté válik. Zsófi bombaformába került, amit rögtön egy nagy bravúrral mutatott meg, ugyanis elsőként ült kerékpárra! Ez tőle több mint szokatlan. Kerékpáron így kényelmesen kezdhetett, és nem is volt egy cseppnyi gondja sem az emelkedőkön. A boly picit belassult, így felértek a gyengébb úszók, köztük a lengyel Jerzyk a francia Morel, a ukrán Yerisratova. Végül mintegy 26-an kezdhették meg az első bolyban a futást, ahol az esős időben tovább tartott az álmatag versenyzés, és az első 5km-nél is még több, mint tízen futottak együtt az élen. Zsófi, ha kicsit későn is, de végül rávette magát egy élénkebb iramra, melyet már csak kevesen bírtak, és a harmadik kör végén az ukrán és a lengyel lány maradtak csak a nyakán. Ugynez volt a helyzet 9km-nél, ahol Zsófi egy hosszabb hajrát kezdet, aminek meglett az eredménye, mert maradtak ketten Jerzykkel, aki viszont rákontrázott. Ez picit meglepte Zsófit, de lévén a célegyenes több, mint 300m hosszú volt, még visszaküzdötte magát mellé. Innentől őrült hajrába kezdtek, de az izmosabb, robbanékonyabb alkatú lengyel lány ellen nem lehetett mit tenni, 2-3méter előnnyel megnyerte a világbajnoki címet. Zsófi eredménye így is az utóbbi évek legfényesebb sikere, ráadásul az ő esetében már attól sem kell félni, hogy megállja-e a helyét majd a felnőttek között, hiszen idén EB 7ik lett ott is! Fejlődése egy évvel az Olimpia előtt igencsak bíztató. Bravó Zsófi!

Peking VB – U23 fiúk

A 67 fős mezőnyben három magyar is indult, közülük az első számot Király Kristóf teljesítette leggyorsabban, aki a depóból a kiváló úszókból álló orosz és brit srácokkal pattant a nyeregbe a kilencedik helyen. Faldum Gábor és Tóth Tomi egymást követve a huszadik hely környékén váltottak. Az úszás végeredménye igen meglepő volt, hiszen a három srác közül Tóth a legjobb úszó papíron, sőt a rajt után is ő volt az, aki a top10ben helyezkedett, míg a másik két magyar az utolsó 10ben! A pálya most, ugyanúgy, mint az Olimpián, mindössze egy körös volt, azaz akinek nem megy esetleg a verekedés, az itt ki tudott menni büntetlenül oldalra. A Király-Faldum páros úgy tűnik nagyon meghúzta a második felét.

Kerékpáron aztán nem sikerült a jó úszóknak elszökni, a hatkörös pálya első köréből már együtt jött vissza egy 38fős boly. A pálya legnehezebb szakaszán, a mintegy 600méteres emelkedőn aztán mindig ledobta valaki a vasmacskát, így az élcsoport lassan fogyni kezdett. Sajnos Faldum Gábor is a második csoporttal fejezte be a kerékpározást, míg Király és Tóth remekül helyezkedve, taktikusan teljesítették az első bolyban a 40km-t. Az sem hozta ki őket a sodrukból, hogy hárman megszöktek közben. Poole, Davison és Shaw több, mint egy perces előnyre tettek szert.

A nagy boly 27fősre olvadt, mire elérkeztek a futásra. Az első méterektől látszott, hogy a szökevényeknek esélyük sincsen megtartani előnyüket, hiszen a kerékpáron is domináló britek futáson is kegyetlen tempóban kezdtek. Velük csak az amerikai Billington és a francia La Corre tudták tartani a tempót. Az első körökben Tóth Tomi a 25ik hely környékén utazott, míg Király helyezésről helyezésre egészen a 13ik helyig ment fel. Ekkor már 20mp-re volt a nyolcadik hely Királytól, és igencsak elkezdtünk reménykedni egy egyszámjegyű eredményben. Sajnos az utolsó körre Kristóf teljesen elkészült az erejével, így a végén picit leszakadt, és 16ikként futott át a célvonalon, míg Tóth Tomi a 19ik helyig küzdötte fel magát. Faldum Gabi 42iként lett. Az első 20ban végezni ebben a mezőnyben, ezen a pályán mindenképpen megsüvegelendő teljesítmény. Ha hozzávesszük, hogy Király Kristóf majd egész évben betegeskedett, és különböző egészségügyi okok miatt edzésmunkája meg sem közelítette az ideálist, akkor mindenképpen bizakodóak lehetünk, hiszen olyan U23-as versenyzőink vannak, akik a közvetlen elit előszobájában helyt tudnak, tudtak állni.