Az úszóedzéseket a második héten Verrasztó Gabi mellett a budaörsiek úszóedzője Pozsgay Gábor is segíti, sőt ezen a héten ő az igazi karmester! Kerékpáron az erősebb csapattal Pócsföldi Ottó megy, míg a kisebbekkel Gabi néni. Amikor a budaörsi sornak nagyon más a terve, akkor értelemszerűen Pottó bá’ őket kíséri, míg az Uniqás sort és a velük tartókat Gabi.

Futáson vannak a tervekben a legnagyobb különbségek. A társaság fele átjár Aguilasba , az idei év U23-as Eb-jének helyszínére résztávozni, a többiek a közeli kerékpárúton teljesítik a tempófutásokat.

Az étkezés már-már túl jó volt az első héten, így szóltunk, hogy kevesebb is megtenné. Azóta kicsit könnyebb hozni a súlyát a versenyzőknek.

Az igazi megtiszteltetés szerdán fogja érni a magyarokat, hiszen értesülve róla, hogy a válogatott itt táborozik a verai polgármester meghívta a teljes csapatot egy fogadásra. Állítólag még okleveleket is kapunk, amiért őket választottuk… Hálájuk kifejezéseként a helyi uszodát ingyenesen a rendelkezésünkre bocsájtották! Ez nem kis spórolás a három hét alatt a szövetségnek.

További érdekesség, hogy 12ikén egy duatlon verseny is lesz Aguilasban, ahol edzésből úgy néz ki néhány magyar elindul. Megnyitjuk tehát a szezont hamarosan.

Egyébként akinek pénz nem számít, repülhet Almeriába is vagy Alicantéba. Mindkettő sokkal közelebb van, mint Malaga, csak némileg borsosabb áron.

Egy magyar úriember, Somogyi Lászlónak köszönhetően minden igényünk azonnal ki van elégítve, kezdve a tökéletes étkezésen keresztül az uszodabérlésig (ez is elég olcsó 10euro/óra/pálya). A környéken az utak minősége kiváló, és az eddigi sláger hely, Kanári-szigetekkel ellentétben lehet menni síkot is. Ráadásul nincs orkán szél. Az autósoktól még egyetlen dudát sem kaptunk, pedig non-stop kettes sorban haladunk, autós kíséréssel. Futáshoz a környéken rengeteg földút van, melyek kellemesen hullámosak, és narancs valamint citrom ültetvényeken vezetnek át.

A szállás, köszönhetően a térségen átsöpört ingatlan boomnak, igazán olcsó, hiszen majd minden szálloda üresen áll, főleg ebben az időszakban. 28euroért/nap félpanzióval egy olyan hotelt kap a sportoló, ahol két ágy mellett az apartmanban teljesen felszerelt konyha, nappali kanapéval, fotelekkel áll rendelkezésre, ingyenes wifivel ellátva.

Úgy gondolom, hogy ha tényleg edzeni akarunk, nem pedig napozni, akkor a 15-20fok közötti hőmérséklet éppen ideális. Kerékpározni főleg rövidben lehet ilyenkor január-februárban is, futni akár atlétában is. Ár/érték arányban tehát abszolút az első helyre teszem eddigi edzőtábor helyeim között, hiszen egy 2hetes tábor kihozható 200ezer forint alatt.

Ami a jövőben még inkább tökéletes helyszínné teszi, hogy a tervek szerint 2013tól a szomszédban felépül egy 25-ös és egy 50-es uszoda, mellettük egy rekortán futópályával. A szállások árai pedig a hatalmas kínálatnak köszönhetően tovább fognak esni. 20-25euro körüli árról megy most a alkudozás …

Egy szó, mint száz, jövőre visszatérünk, ez bizonyos.

Erika Molnár: bár nagy címet nem szerzett, de szégyellje magát minden magyar triatlonos, akinek ez a név nem mond semmit. 97-ben VK bronzzal tört be a világ élvonalába, aztán nyert pár VK-t ha már belejött. Európában, meg ha elindult egy ITU-n akkor a dobogó volt a minimum. a gyümölcse pedig a világranglista 2ik helye lett! Előtte csak az a Carney maradt, aki sokáig a legtöbb VK-t nyert női versenyző volt 12VK-val. Pár éve Fernandes előzte meg. Az ausztrálok akkoriban azért győzködték Vörit, az edzőjét, hogy menjenek ki, majd ők megtanítják Erikát úszni, és akkor végre a Carney-t valaki lenyomja. Kicsit már unták, hogy ők a háttérbe vannak szorítva…

Sonja Krolik: Igazi őskövület. Akkor kezdte (mint Erika), amikor még az ifik is rövidtávon versenyeztek. Ő meg agyonverte az ifiket, meg ha már ott volt, a juniorokat, aztán utolsó évesként már a felnőtteket is. Engem mindig lefutott, de azért ez nem volt akkora szégyen, mert a fél fiú mezőny így járt. Úszásban mint a balta bot nélkül, de onnantól férfi sebességgel közlekedett. Szumma időben sikerült elveregetnem. Juhéé. A triatlonra ráunva elment maratont futni. Göteborgi VB-n legjobb német lett, asszem 8ik hely, ilyesmi. Futott 2:26-os maratont! Nem semmi volt a csaj. Ja, meg ha el akarták rettenteni a triatlontól a gyerekeket, őt mutogatták. 35kg volt, hideg vízben rendszeresen két neoprént is felvett. És ez nem vicc!

Barb Linquist: Ő is abbahagyta már, ha jól emlékszem Athén után. Jó pár VK-t nyert, VB-n 2ik volt 2002ben, és 2003-2004-ben is vezette a világranglistát. Amiért nekem tetszett a csaj, az a mentalitása. Kiváló úszóként, nagy barinőjével, az Atlantában 4×200 gyorsváltóban olimpiai bajnok Taorminával (mellesleg 2004 világbajnoka) rendszeresen összebeszéltek, és addig tolták a szökéseket, amíg csak bírták. Volt, hogy bejött, volt, hogy nem, de amikor egyszerre abbahagyták, a versenyzők egyöntetű véleménye volt, hogy nagyon fognak hiányozni a mezőnyből. Ilyen gyilkosok azóta sincsenek a nőknél.

Emma Carney: az emlegetett atomnő. Úszásban Krolik-i szinten mozgott, azaz utolsó 10ben evickélt ki mindig. Innen viszont mintha motoron ült volna. Krolik idejében ugyebár nem volt bolyozás, azaz relatív könnyen fel lehetett kerékpározni. Nos, Emma ezt megcsinálta bolyozós időszakban is. Úgy mászkált fel a bolyok között, mint ha a legtermészetesebb dolog volna. Általában nem nagyon izgatta, hogy ki állt rá, mert ha már felért szokás szerint le is futott mindenkit. Erika is köszönhetett neki pár szép eredményt, hiszen többször is együtt szálltak le. 12 VK nyert, igazi terminátor volt.

Michellie Jones: All round versenyző. Kétszeres világbajnok rövidtávon. Az első Olimpián, Sydneyben tőle várták a tuti aranyat az ausztrálok, aztán jött a McMahon a semmiből, elorozta az aranyat, aztán jól befejezte. Michellie folytatta, nyert nem kevés VK-t, aztán elment hosszútávozni. 70.3-akon is kifejezetten jó volt, és IM-en is nyert egy ezüstöt, majd egy világbajnoki címet a triatlon Mekkájában, Hawaii-on.

Natascha Badmann: mosolygó gyilkos. A nem bolyozós érában még rövidtávon is nyert ezt-azt, például EB érmet 97-ben, de ez csak előjáték volt a hosszú karrierje előtt. Hawaii-ra fókuszált, és 6szor is megnyerte, mellette számtalan nagy Ironmant még. Úgy futott, hogy közben mosolygott, igen kellemetlen lehetett ezt látni a küszködő ellenfeleknek.

Paula Newby Fraser: Kona királynője, ahogy nevezik. Rövidtávval nem sokat babrált, 86 és 96 között nem kevesebb, mint 8 alkalommal húzta be a Hawaii Ironmant. Zimbabwe-ban született, de Boulderben szocializálódott a triatlonra, mint minden valamirevaló Hawaii menő.

Vanessa Fernandes: a dobogó harmadik fokán áll a sárkányfű árus. Naptárra kevesebbet került fel, mint VK dobogóra, ez biztos. 12 VK cím, egymás után 5 (!) Eb cím, VB cím, és Pekingben olimpiai ezüst. Jelenleg kicsit hosszúra nyúlt pihenőjét tölti, de szerintem még látjuk feltépni az aszfaltot.

Emma Snowsill: Háromszoros világbajnok, és regnáló olimpiai bajnok. Ezen felül mindent nyert, amit illik. A nagy zsozsós versenyeket is behúzta, mint Des Moines vagy Minneapolis, tehát anyagi jellegű problémái sem lesznek öreg korában. Jelenleg nem annyira acél, de mivel ezt többször eljátszotta már, Londonban senki se fogadjon ellene. Futni nagyon tud, ő az, akivel még karrierem vége felé is csatában voltam gyengébb, vagy nem annyira gyengébb napjaimon futásban. Pekingben 33perc elejét futott. 40fokban, hegyen-völgyön! Beteg.

Chrissie Wellington: Bár Ironman, illetve Ironwoman a lelkem, én mégis az első helyre teszem, mert amit művel, az mindent felülír. Háromszor nyert egymás után Hawaii-t, ma már minden csúcsot ő tart. Legjobb idő (2011-ben sérülten!) Hawaii-on, és abszolút legjobb idő Rothban 8:18-cal! Rendszeresen ér be top 10-ben fiúkkal együtt, az idejét nézve nem meglepő. A legbrutálisabb rekordja az, hogy eddig ahányszor csak elindult Ironman-en, mindig nyert! Lehengerlő. 2012-t pihenéssel tölti, állítólag gyermekáldást szeretne. Szülés után meg általában jobbak a nők. Na az valami frenetikus lesz…

Ez a sportban úgy nyilvánul meg, hogy mondjuk egy amatőr kitalálja hirtelen vezérelt ötletből kifolyólag, hogy bizony ő Ironman lesz, vagy fél vasember, vagy bármilyen fémember. Szóval akkor ez a koma tőle merőben eltérő életritmust kezd el élni, szabadidejének 110%-át az edzések teszik ki, és véres –taknyos vicsorgással veri a levegőt Nagyatádon, Klagenfurtban, vagy bárhol a világon. No, jobbára ezek a fényes pillanatok egy finisher érem kiakasztásával végződnek a garázsban, és az úriembert évekre elvesztettük, mint triatlonost. Elmegy szuszogni pár évre, míg valamilyen újabb ötlet be nem ugrik. Megdönteni a 14órás egyéni legjobbját, megmászni a Mont Everestet, ilyesmi.

Ezek a fellángolások oly jellemzőek a magukat eliteknek hívók körében is. Főleg azoknál, akik a sport mellett kénytelenek valami mást is csinálni a megélhetés érdekében, avagy valamilyen komoly iskolát végeznek. Ideig-óráig megy az „egy seggel ülök meg két lovat” effektus, de aztán győznek az ingerek, és maguk alá gyűrik az embert. Depresszió, kiégés, hogy irgalmatlanul műveltnek látszódjak, burnout szindróma lesz a végállomás. A sportág szempontjából pedig ugyanaz, jó ideig viszlát az ilyen sportolónak.

Mi a megoldás?

Fenntartható módon kell edzeni!

Mit is jelentsen ez? Fel kell mérni, hogy mennyi stressz éri az illetőt csak úgy az élete miatt, aztán meg kell nézni, hogy a sportoló amúgy körülbelül menyi stresszt bír feldolgozni anélkül, hogy non-stop idegbeteg lenne, vagy csak szimplán a teljesítménye csökkenni kezdene, akár a suliban, akár melóhelyen, akár a sportban. Az edzés, a vizsgák, a tárgyalások, a gyereknevelés, mind-mind ugyanúgy stressz faktor számunkra. Ha ezek meghaladják a befogadó képességünket, akkor egy idő után borul a bili.

Ezt elkerülendő, adódik két opció: vagy annyit edzünk, amennyi még éppen belefér az életünkbe, vagy az edzések beépüléséhez leveszünk a többi ingerből. Mindenki döntse el, melyiket tudja megtenni. Ezért fontos élsportolóknál 17-18 évesen mérleget vonni, hogy sport vagy tanulás. Világszinten a kettő már nem megy. Büfé szakon főiskola, vagy egy lightos esti suli belefér, nappali Műegyetem, Közgáz, satöbbi bajosan. Vagy ez nem fog menni, vagy az.

Amatőréknél is egyszerű a tétel: meg kell találni a sportra szánható időmennyiséget, az ésszel elosztani, majd a célnak megfelelően a lehető legokosabban edzeni ebben a kevés időben. Ennek Amerikában lassan kezd kialakulni a kultúrája. Úgy hívják őket: Time-Crunched Triathletes.

Ők az időhiányos triatlonisták, nekik nem kisebb edzők készítenek ma már terveket, mint Mark Allen, vagy Armstrong edzője, Chris Carmichael. Az ideológia egyszerű. Nagyjából 10órás hetekbe belepréselik a kulcsedzéseket, a bármelyik számban is elkövetett tötymörgést, és az amatőrökre jellemző, az elitekkel szembeni legnagyobb különbséget jelentő kilométer hajhászást elfelejtik. Így meglehet, kevesebbet edz az illető, de amolyan kis profiként az a 10óra mind értékes. Így az amúgy is agyonterhelt üzletember nem kicsinálja magát egy életre egy év alatt, hanem életmódszerűen rákattan a triatlonra, minden évben tengernyi versenyen vesz részt családostul, támogatva a versenyrendezőket, a környék turizmusát, és nem utolsósorban megmarad a triatlon fogyasztójaként, akiknek emiatt érdemes újságot kiadni, kerót gyártani, satöbbi. Valahogy minden összefügg mindennel.

Egy szó, mit száz képességektől függetlenül a folyamatos fenntartható edzésre törekedjünk, és így hosszú ideig kedvünket leljük majd a mozgásban. Ez egy 100%-ban csak edzésre fókuszáló Brownlee-nál persze 30órás heteket jelent, míg egy magyar profinál is 20körül kellene legyen. És innen lefelé a 10órás hetekig bezárólag, mindenki a tűrőképességének megfelelő edzésmennyiséget táplálja be magának! Leginkább attól tartózkodjunk, hogy más edzéstervét egy az egyben lemásoljuk. Tapasztalatom szerint ez a legtöbb esetben nem annyira jön be.

Dave Scott: Amerikában csak „the Man”. Ha triatlon, akkor mint nálunk Kropkó, ott Scott ugrik be mindenkinek. Nyerte Hawaii-t ezerszer, ami épp elég magyarázat félisteni státuszára. 42 évesen még visszatért, hogy 5ik legyen, most éppen az 50-55 age-group pályacsúcsra gyúr… Beteg…

Mark Allen: Gyerekkorom kedvence. Ő kezdte el Scottot elagyabugyálni, „Ironwar” néven művelt Hawaii csatájuk legendás versennyé vált. Több mint 8 órán át a legnagyobb távolság 10m volt köztük, az is csak azért, mert bringán illik ennyit kihagyni. 92’-ben egy párizsi versenyen volt szerencsém megtapasztalni, hogy az Ironman-es Allen bizony 31körül tudta a 10km-t! Hatszoros Hawaii nyerő.

Greg Welch: Na, vele már sokat versenyeztem együtt. Nyert rövid VB-t, hosszú VB-t, duatlon Vb-t, és Hawaii-t. Igazi jolly joker volt, utolsó szezonjában is még nyerte a VK-kat, de aztán közbejött egy szívprobléma, és azonnal be kellett fejeznie a triatlont. Azóta tíz műtéttel a zsebében, az Oakley majd a WTC égisze alatt máig a sportágban tevékenykedik.

Simon Lessing: A legnagyobb király, 4szeres világbajnok. Olyan volt anno, mint Armstrong a kerósoknál. Ő már 20éve tudatosan készült egy-egy eseményre, meg is nyerte majdnem mindig, amikor csak elindult. Igazi háromszámos versenyző volt akkor, amikor még egy-egy szám a legtöbb triatlonosnál „akadt”. Próbálkozott a hosszabb távokkal is, ott már kevesebb sikerrel.

Spencer Smith: Kortársam volt sajnos, sok babér nekünk ott nem termett ahol elindult. Ifiként már felnőtt sebességgel közlekedett, juniorként vert mindenkit, 92-es EB-n sikerült vele elúsznom, és a társaságában eltévedni a pályán. Nagy élmény volt. Legalább három X kromoszómára végződött a DNS-e. Hiperagresszívan versenyzett, Lessinggel nem annyira kedvelték egymást. Ő is világbajnok, neki sem jött be a hosszú.

Hamish Carter: Személyes kedvencem. Kis süvölvényként azzal hívta fel a figyelmet magára, hogy VB-n ezüstös lett Lessing mögött. Aztán meg arról lett hírhedt, hogy a legkeményebb pályákon ment mindig nagyot. Kinyírhatatlan masszív figura volt, aki Athénban olimpiai arannyal ért a csúcsra. Megérdemelte, én meg örültem, hogy ő nyert, ha már nem indulhattam el, legalább közelről szurkoltam neki.

Simon Whitfied: 2000 év elején azt sem tudta senki ki ő. A világranglistán kb. ugyanúgy álltunk, aztán az első félévben nyomott egy-két jó versenyt, majd nemes egyszerűséggel behúzta az Olimpiát. Ha ezzel nem lett volna egy csapásra legenda, hát még Pekingben rátett egy ezüstöt. A kettő között folyamatosan topon volt, és Londonban is van még esélye egy éremre. Én nem lepődnék meg rajta. Carter visszavonulásával nagy kedvencem. A legszimpatikusabb figura az ITU cirkuszban.

Peter Robertson: Nagy kár, hogy kiszállt, nagyon bírtam a manuszt, ahogy kicsit félredőlve tolta a 3perces ezreket. 5éven át vagy első, vagy 2ik volt a VB-ken. 1-2-1-2-1! Ez azért nem sámli! Gamagori győzelmét is a legendák közé tenném, amikor elfutott 30m-re a többiektől, akik mindig ledolgozták nagy nehezen 20-ra, aztán Robertson kanyarokban mindig visszarakta azt 30-ra. Volt vagy 100 kanyar, hihetetlen volt, végig váltogatta a VB-t. De ugyanígy a queenstowni győzelme szerintem máig fent van a Youtube-on. Ott elszökött kerón Marceau-val, és 40-nel szállt le a depónál! Szegény franciára fél percet vert a depóban.

Olivier Marceau: Ha már szóba jött, ő is nagy ember! VB-t nyert úgy, hogy nem is tudott futni. Az az érdekes, hogy néha úszni sem. Több első bolyomat is neki köszönhettem. Ha elnéztem az úszást, de Olivier még mögöttem volt, számíthattam rá, hogy van esély a zárkózásra. Persze ott is kellett maradni a hátán, amíg felrúgta a bolyra. Ilyenkor mindenki sírt mögötte. A Vb-jét is szökéssel nyerte, meg egy picivel rövidebb futópályával, de kit érdekel. Azóta megy féltávot, Ironmant, Xterrát, és mindenhol a legmagasabb szinten nyomul.

Ivan Rana: Mai napig aktív spanyol. Megfogadta, hogy addig nem iszik alkoholt, amíg nem nyer VB-t. 2002-ben életem legjobb VB-jén ő nyert. Láttam este… Ivott. Azóta nyert számtalan VK-t, egy kicsit elment profi kerékpározni, mellette picikét még Rallyzik, és ismét kőkemény. Londonban láthatjuk újra.

Chris McCormack: Én már 2000ben megmondtam, hogy hosszún is jó lesz. Karrierem kezdetén párszor toltuk együtt a kerót, többször megdobált kulaccsal. Nem értette, hogy van olyan emberi lény, aki 50-nél nem tudja átvenni a vezetést… Ő is nyert VB-t, állítólag mezei futó volt, de aztán úgy tekerte a pedált, hogy az már nem normális. Életem egyetlen Vk érmét neki köszönhetem. Miatta szöktünk el 3perccel, aztán hálátlanul lefutottam. Ő is nyert kb. mindent, újabban Hawaii Ironman-eket, majd kitalálta, hogy ott lesz Londonban. Na, ez minimum érdekes, de meglehet, hogy szárnysegédnek beteszik az ausztrál csapatba. Olyan ő, mint volt a Hamish Carter, elnyűhetetlen.

Fred Belaubre: A francia szépfiú már juniorként elpáholt mindenkit, aztán felnőttként folytatta ezt a szép hagyományt. Alkatra a tökéletes triatlonista megtestesítője. Kétszer nyert EB-t úgy, hogy porrá alázta a mezőnyt. A másnapi cikk ennyi volt: „Man from the Moon”. És tényleg, ha jó formában volt, úgy ment, mintha más galaxisból jött volna. Mostanában nem annyira ütős a srác, de nála sosem tudhatjuk…

Macedo és Manzan: A hőskor braziljai. Amikor elkezdődött Sydney előtt az ITU Világkupa és a kvalifikáció, ők ketten voltak azok, akik fel tudták venni a kesztyűt az ausztrálokkal, mindketten nyertek VK-kat, futottak, mint a nyulak. Első Eurosportos közvetítéseken mindig nekik szurkoltunk. Aztán valahogy eltűntek, még egy nyamvadt VB-t sem nyertek. Mindegy, szerettem őket is.

Stephan Vuckovic: Németországban csapatársam volt. Nem a sportszerű életmódjáról volt ismert. Valami született dolog miatt kopasz volt. Ez volt a védjegye. Nyert pár nagy versenyt, aztán jött Sydney, és én csak néztem, hogy ott fut az első helyen. Már mindenki biztos volt benne, hogy ő nyer, amikor hátulról Withfield akkora utolsó ezret futott, amit érdemes lett volna lemérni… Az ezüstnek is nagyon örült, aztán több nagyot már nem dobott. Mostanában a hosszútáv felé kacsingat, és egész jól megy neki.

Legközelebb összeszedem a csajokat is… Lesz benne magyar is!

Az edzések során mindenki jó állapotban volt, az idők, résztávok eredményei alapján egy jó szereplésben reménykedtünk. A kegyetlen kerékpáros pályán azonban mindkét nem küzdelmei során óriási vérengzés folyt, melyből sportolóink változó eredménnyel kerültek ki.

A nők futamában, ahogyan azt már megszoktuk, Vanek Margit kényelmesen hozta z első sort, ez igen fontos volt, hiszen az első emelkedőig így szélárnyékban tudott utazni, át tudott állni kicsit a kerékpározásra. Kovács Zsófi itt sajnos a tongyeongi formáját hozta, azaz a mezőny második felében ért partot. Margit az első kört még kibírta a világsztárokkal, a másodikban azonban már be kellett látnia, hogy ezen a pályán neki a szökés reális, így miután leszakadt, csatlakozott a második bolyhoz, mely nagyobb létszámú volt, így jobban lehetett benne utazni. Kovács Zsófi sajnos a harmadik bolyról is leszakadt, szintén a pálya legnagyobb emelkedőjén, és 1-2 lemorzsolódott lánnyal kerékpározott. Margit a várakozásokat felülmúlva gyönyörűen eltekert a második bollyal, akik egész tisztességes, 1-1:30perces hátránnyal követték az új-zélandi Hewitt által dirigált 5tagú első sort. Futáson, a kerékpározástól meggyötört lábakkal már kevés hölgy futott kiemelkedőt, így Hewitt könnyedén győzött, míg Margit elsősorban a nagy ellenfél Simics-et tartotta maga mögött, illetve menekült a harmadik boly legjobb futói elől, akik 2perccel szálltak le mögöttük. Végül a legjobbak utolérték, de ezen az iszonyú nehéz pályán elért 14ik helye, nemcsak az olimpiai kvótáját erősítette meg, de a magyar ranglistán is megelőzte a sokáig behozhatatlan előnnyel vezető, itt a végén Hewittól körhátrányt kapó Kovács Zsófit. A két női kvótánk egyre biztosabbnak tetszik Londonra!

Fiúk versenyében a még versenyben lévő Vanek-Rendes-Fecskovics trió állt rajthoz. Rendes Csabi úszott a legjobban, ő a Richard Varga által dirigált első bolyt követő 20fős csapatban kezdhette meg a kerékpározást. Eleinte itt volt Vanek Áki is, de ő a kerékpározás közepén egy sorral hátrébb szorult, majd később még eggyel. Fecsónak most nem jött össze olyan szépen az úszás, mint Kolumbiában, ahol 5ik volt. Éppen lecsúszott a Rendesék bolyáról, majd a később Vanek Ákit utolérő, jól haladő 6fős csapttal sem tudott eltekerni, így számára már az elején megpecsételődött a verseny sorsa. A szeles, hegyes pályán a kikörözöttek sorsára jutott. Vanek Ákit is nagyon megviselte a kemény terep, de ő még végigfuthatta legalább a jövő évi VB pályát, bár Zsófihoz hasonlóan futáson őt is lekörözték. Rendes Csabiban volt tehát minden reményünk. A futást is szépen kezdte el, kinézett neki egy top15-ös eredmény, de aztán rajta is kiütköztek a fáradtság jelei, így a 26ik helyig sorolódott vissza a végére. Ezzel szerzett pontokat az olimpiai ranglistán, de félő, hogy ennél jobb eredmények kellenek a kvótához.

Fecskovics ezzel valószínűleg el kell búcsúzzon álmaitól, míg a Rendes Csaba Vanek Ákos párosból az egyik szinte biztos résztvevője lesz a londoni Olimpiának, ha más nem „New flag”-gel. Természetesen az lenne az álom megvalósulása, ha mindketten kijutnának, de ehhez most ízelítőt kaptunk, hogy hova kell eljutni, elsősorban kerékpározásban. A legnagyobb fejlődés ugyanis a mezőnyben most érdekes mód a második számban látszik. További tapasztalat, hogy a 2012-es VB-re csak olyan sportolónknak szabad ide kiutazni, aki mind technikailag (120kanyar van a pályán!), mind fizikailag megüti a nemzetközi mércét kerékpáron. Ez most már a masszív úszáshoz hasonlóan alapkritérium.

Dudás Eszter képviselte a magyar színeket, és bíztunk benne, hogy a 17fős mezőnyben sikerül úgy úsznia, hogy a mezőnnyel tud kerékpározni. Az első 1000m-es kört szépen megoldotta, ekkor mind a 17 lány együtt haladt még. Aztán az oroszok kicsit megrántották a második, 500m-es kört, és Eszti sajnos itt le is szakadt egy észt lánnyal. Kerékpáron így azonnal alárendelt szerepet játszott, hiszen egyszerűen senki sem maradt, akivel együtt lehetett volna tekerni. Az észt leányzó is csak arra volt jó, hogy árnyékként kövesse. Az élen haladók is háromfelé szakadta az emelkedős pályán, és ez azt eredményezte, hogy a bolyok üldözőversenybe kezdtek. Eszti magányos harcosként tekerte le a 40km-t, és kb. 2és fél percet kapott az előtte haladó négyfős társaságtól. Futáson, bár nem mozgott rosszul, légüres térben mozgott, ami meg is látszott motiváltságán. Tisztességesen végigcsinálta a versenyt, de egyéb pozitívumot ma nem mondhatunk el. Mivel még csak jövőre lesz első éves U23-as, így még négy alkalommal csaphat össze a kontinens legjobbjaival, biztosak lehetünk benne, hogy lesz ennél sokkal-sokkal jobb eredménye is, mint a mostani 14ik hely. Az élen álló négy fős csoportban három orosz és a francia Morel küzdöttek, és nagy versenyt vívtak futáson. Meglepetésre Morel még a dobogóra sem volt jó, ugyanígy a jó nevű Yaristratovának is be kellett érje egy 5ik hellyel. Nyert Razarenove, második Shorets, harmadik Ivanovskaya.

Az U23-as verseny előtt bonyolították le a női Európa-kupár, melyen rekord kevesen, 9en indultak. Egyértelmű, hogy így év végén ez a két verseny nagyon ütötte egymást. Itt Pap Eszti próbálkozott pontszerzéssel, de úszáson ugyanúgy járt, mint Dudás Eszti, leszakadt egy orosz lánnyal, aki ráadásul kerékpáron sem segített neki, így rövidúton ki is szakította. Egy reménye lehetett még, az extra rossz úszó ukrán Prystayko, aki perces hátrányból ért fel rájuk. Ő azonban klasszis kerós, aki állva hagyta a lányokat, és ment tovább, végül futáson egészen a 2ik helyig ért fel. Nyert rajt-cél győzelemmel a brit Raw, míg Pap Esztit végül az orosz lány is lefutotta, így 9ik lett. Sajnos jó esély van rá, hogy időhátránya miatt világranglista pontot ezért most nem kap.

A fiúk versenyében 20an indulta, benne Bajai Petivel és Borsányi Danival. Peti simán hozta az úszást, és itt azonnal egy nagy boly alakult ki, ami aztán nem nagyon haladt. Borsó az úszáson sajnos leszakadt, így a lányokhoz hasonlóan időfutam 40km-t teljesített, és becsületére legyen mondva, 2percre tartotta a boly. Futáson aztán kőkemény tempót nyomtak az oroszok, de a nagy esélyes Polyanskyt végül megelőzte a második helyre befutó Malishev és a meglepetés győztes ukrán Martynenko is. Bajai Peti nagy küzdelemben a 7ik helyre érkezett, Borsányi pedig 17ik lett, nála szintén az időlimiten múlik, hogy kap-e pontokat.

Fiaink egész jó úszást követően hamar az első bolyban találták magukat, amelyben minden esélyes benne volt, kezdve a portugál világkupa győztes Silvával, az összes orosszal, a franciákon keresztül az olaszokig. 21versenyző alkotta az élmezőnyt ekkor. Az orosz Brukhankov és a VK negyedik francia Raphael megunták a társaságot, és faképnél hagyták a többieket. A duó olyan szépen dolgozott együtt kerékpáron, hogy 1:10-vel eltávolodtak a többiektől. Ekkor mindenki azt hitte, hogy ez az előny elég is lesz a gyorslábúak ellen, és besöprik az EB címet.

A futás kezdetén aztán azonnal látszott, hogy a szeles idő és a hegyes kerékpáros pálya megtépázta a lábaikat. Szélsebesen közeledett rájuk a legjobb 10futóból álló üldöző boly, benne mindkét magyarral. A második körre aztán meg is fogták a szökevényeket és innentől elkezdődött az adok-kapok. Először a francia Diemusch robbantott, de a duatlon világbajnok srác saját magát nyírta ki. Következett óriási meglepetésre az olasz Uccellari, aki az élre állt és sorra szakította le magáról a potyautasokat. Egy valakit nem tudott, mégpedig a legvégig rutinosan megbúvó Silvát. A portugál megvárta, míg a fiatal olasz leamortizálja magát a szeles időben az élen futással, majd ha nem is könnyen, de faképnél hagyta. A harmadik helyen sokáig egy fekete ló, a dán Schilling futott, de a végén az orosz Polyansky leküzdötte. Fiaink árnyékként követték egymást végig, majd az utolsó kilométeren hajrában döntötték el a helyezéseket. Faldum Gabi olyan rohant, hogy majdnem elérte a 10ik helyet, de azt Brukhankov megvédte. Végül 11ik lett, míg Tóth Tomi szintén egy orosszal megvívott sprint után a 13ik.

Mindketten szépen versenyeztek. Egy ilyen hosszú idény végén remek eredményt értek el az Európa-bajnokságon, amely Faldum számára egyben a búcsút is jelentett a korosztálytól. Jövőre ugyanitt áprilisban már a felnőttek között bizonyíthat.

A dátum sajnos nem a legideálisabb, sokan ilyenkor már leteszik a lantot, de hát ez van, ezt kell szeretni. Nálunk is hasonló a helyzet, hiszen a fiúknál hiányzik majd az Uniqa-s Király Kristóf, de itt van Tóth Tomi és Faldum Gábor. Lányoknál nagy a kopás, hiszen Szalay Szandra és Tóth Zsófi mellett Kovács Zsófi sem vállalta az indulást. Utóbbit sajnálhatjuk igazán, hiszen Európa bajnoki éremtől (akár aranytól) esünk ezzel el. A női mezőnyben az Uniqa Team juniorja, Dudás Eszti fogja képviselni a magyar színeket, reméljük sikeresen.

Mellettük a felnőtt EK-n indul még Bajai Péter és Borsányi Dániel a fiúk, míg Pap Eszti a nők versenyében.

A kiút Izraelbe mindig izgalmas, ez most sem volt másképp. 3órával a gép előtt már kint kell lenni a reptéren, hogy az ügynökökkel néhol zavarba ejtő, néhol már-már vicclapba illő párbeszédet folytassunk. A lényeg, hogy ilyenkor hidegvérrel kell a legtriviálisabb kérdésre is felelni, és akkor tuti, hogy pikk-pakk fél óra alatt végzel. Egyedül Bajának gyűlt meg a baja a security-vel. A kérdéseken jól felelt, de a táskájában egymás mellé került a laptop töltője és a müzli szelete. Ez együtt egy igen veszélyes elegyet alkotott, ezért a reptér működése 20perce leállt! Jöttek a tűzszerészek, Baját biztonságos távolságba vitték a saját hátzsákjától, és hatástalanították a müzlit. Mindenkinek nagy kő esett le a szívéről.

Aztán jöhetett a repkedés, közben egy 6órás penzum Tel-Avivban, majd este kajálda keresés. Utóbbi sem könnyű eset, hiszen itt a tejtermék és a hús nem találkozhatnak, ezért a Pizzériákban sem a megszokott kínálat van… meg reggelinél sem…

Vagy ez, vagy az. Együtt felejtsd el!

Na, sebaj, ez legyen a legnagyobb bajunk. A pályabejárás bringán már megvolt, a csapat úszott egyet közösen, az aranylábúak jól mozogtak, a jókedv igen harsányan jelen van, így a remek eredményeknek semmi akadályát nem látom.

Jelentkezem 2 nap múlva!

Valami hasonlóban reménykedtünk, csak most két lányban és két fiúban volt minden reményünk. Arról a négyesről van szó, akiknek az olimpiai ranglistán egyébként is a legtöbb pontjuk van, azaz potenciálisan tőlük várható az áhított 2-2 londoni kvóta.

Kovács Zsófi az előkelő 17-es rajtszámot kapta, míg Vanek Margit a 22-est. Fiúknál Vanek Ákos 14essel, Rendes Csabi 22essel szállt harcba. Tehát ebben az év végi, kissé mérsékelt erősségű mezőnyben mindegyikük esetében reális elvárás volt a top20, de ahogy mondani szoktam a rajszám felét kell megcélozni, ez pedig 10körül van versenyzőinknél.

A női mezőny kezdett, ahol Margit tökéletes lábvizes úszással, takaréklángon hozta az első bolyt, Zsófi itt sajnos lemaradt, és csak a harmadik bolyban kapott helyet. Kerékpáron az első boly jól összedolgozott, míg a második egy és fél perc közötti hátránnyal követte őket. A leginaktívabb csapat Zsófié volt. Ők majd 3perces hátránnyal szálltak le futni a vezetők mögött. Az első bolyban a top6 hamar elvált a többiektől, míg a 7-12ik helyért Margit nagy elánnal szállt harcba. Volt előrébb, volt hátrébb, de nagyon masszív futással elért 10ik helye szép eredmény. Annál is inkább, mert ezzel ismét lőtávolba került neki a kvóta.

Zsófi ismét az egyik legjobb futóidőt produkálta, mellyel ha nem harmadik bolyos, simán tízben van, most a 19ik helyre volt elegendő. Neki rengeteg pontja van, tehát számára egy 19ik hely amolyan biztonsági pontnak jó lesz.

Fiúknál úgy indult számunkra a verseny, mint egy álom. Mindketten a legelsők között szálltak ki a partra, és el is ment velük az első boly. Később kicsit ellustultak a vezetők, így az olaszok és belgák által húzott második sor 35km-nél fel tudott érni. Így kialakult egy 40fős nagy boly, ami nekünk egyáltalán nem jött jól. Ákos tiszaújvárosi produkcióját látva, illetve Rendes Csabi futását ismerve így is bíztunk benne, hogy mindketten hozzák a top15-öt.

Sajnos egyik fiú sem tudott úgy elindulni, ahogy megszoktuk tőlük, a dimbes-dombos pálya nem kímélte a combjukat. A futás második felét ugyanabban a futócsapatban kezdték meg. Ez egy 8fős társaság volt a 20ik helytől. Ákos nagy hajráját ismét elővette, és ebből a lehető legjobb helyezést hozta ki, azaz a 20ik helyet rakta be a zsákba, míg Csabi végig mereven mozogva ma egy 28ik helyet küzdött össze.

Várhatóan nem jöttünk ki feleslegesen, hiszen még ha nem is a remélt pontmennyiséggel térünk haza, azért ezek a pontok a végelszámolásnál mind a négy versenyzőnél benne lesz a kvalifikációban számító legjobb 14között.